Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám
ÍZELÍTŐ „Olvassák-e a pedagógusok — ez esetben a történelmet oktató tanárok ezrei, városon és falun — a szakmájukba vágó folyóiratokat, tudomásul veszik-e a legújabbat és leglényegesebbet, ami napvilágot lát; szembesítik-e a friss tényközlé- seket és a leghivatottabb hozzáértők új meg új álláspontjait a maguk korábbi nézeteivel, azzal is, amit az egyetemen vagy főiskolán tanultak, ami a tankönyvekben áll, azzal tehát, amit az iskolában tanítaniuk kell? Módosítják-e a katedrán elhangzó tanítást oly esetben, ha a tudomány haladása, a folyamatos kutatás, elemzés, vitatás ezt vagy azt a régi tételt nyilvánvalóan túlhaladottá teszi?” (Márkus István) „Húsvét szombatján három fiatal pár kérte házasságára Isten áldását V. község református templomában. A lelkész azonban a presbitérium tiltó rendelkezésére hivatkozott és nem eskette meg őket.” (Zám Tibor) „Az európai viszonylatban is modern építészet kezdetére az első kísérlethez Kecskemét szolgáltatta a példát, az Aranyhomok Szálló épületével. Gondoljunk csak vissza, milyen országos vihart kavart ez az épület „túl fényűző” kivitelével. Bár Kecskemét hírét, nevét sokan tisztelik, mégis alig egy évtizede még az volt az általános vélemény, hogy „túl fényűző” ez a szálloda ehhez a városhoz. Vajon ki merné ma ugyanezt állítani a megmosoly- gás veszélye nélkül?” (Zoltán Zoltán) „Németh László két erőt lát a nyelv időbeli alakulásán munkálni. Egyik a változásé, a változtatásé, a másik az állandóságé, maradandóságé. A változás-változtatás a nyelv grammatikáját és szókincsét érinti, az állandóság-maradandóság a nyelv geológiai erőire mutat.” (Bata Imre) „A korszakos szenzáció, hogy századunk zenéjében egy kis ország semmiből termett énekkari kultúrája valóságos reneszánsz Ígéretét hozta, s végül, hogy a magyar zenei nevelés módszereit, eredményeit világszerte csodálattal emlegetik, mind Kodály kezdeményének, áldozatos munkájának köszönhető.” (Fodor András)
