Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - Ratkó József: Az öregek (vers)

RATKÓ JÓZSEF

AZ ÖREGEK

— Veres Péternek —

Az öregek, a gyönyörűek, a soha el nyugvó kezűek halállal hűek.

Csontjuk villáskulcs; szerelik aláfekve a földet.

Szétpattognak a szöcskék, bogarak elgurulnak, de működni kezd a fa, de mind a virágok kigyúlnak. Ahogy az asszony a kutat, húzogatja a szél az ágat, s megtelik zölddel a világ. Ártézi fény csobog. Bámészkodunk elnyíló szájjal, mi, taknyosok,

szerszámot adogatni se méltók, lessük: megy a dolog — gyökér dolgozik, mag hasad, a föld forog.