Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Raffai Sarolta: Ahol tiszta a Kék Duna
— Én csak azt mondhatom: amilyen a vezetőség, olyan a tagság. De nemcsak a tsz-ekben. Mindenütt. Gyorsfelvételként emlékezem. Volt munkahelyekre, panaszos levelekre ... Amilyen a vezetőség vagy a vezető, és a legtöbbször amilyen a vezető, az egyetlen kiemelt személy ... olyan a tagság. Mert bizony olyan. A munkahely, a légkör eleve meghatározott ... s ha csak ennyi lenne eleve meghatározott! A későbbiek is, a hatás is, a sokszor soha ki nem heverhető. — Azért ne higgye, hogy mi sose veszekszünk — neveti el magát. — Egész évben vitázunk, zárszámadáskor kibékülünk. Megdurrogtatunk százötven üveg pezsgőt, akkor tartjuk az igazi szilvesztert. Kezdetben nem is nézte jó szemmel a felsőség, de megértették azért. No és a tsz a mienk ... megihat a paraszt is egy pohár pezsgőt egyszer egy esztendőben. Jöjjön el, szívesen látjuk. Mosolygok. Visszautasítani nem akarom, de Berta Jenőnek jó szeme van. — Tudja mit? — élénkül meg. — Ne is akkor. Jöjjön előtte, a viták, elszámolások idején. Amikor darázsfészek ez a tsz. Akkor mutatja meg ki-ki az igazi arcát. Ez aztán kísértés a javából ... bizony eljövök. Eljövök, mert a vezetőt, s a produktumot már ismerem. A többi sem lehet érdektelen — a gyúrható, formálható emberanyag, a jó kezekbe került, a szerencsésen újjászületett. Aki igazán elégedett, aki úgy érzi magát otthon ebben az országban, mint soha el nem hitte volna régente, kiszolgáltatottsága idején. Amilyenek mindannyian lehetünk, s amilyenekké lennünk érdemes. Még ha az úrhatnámsággal, mint hivatali álméltósággal olykor-olykor össze is kell akaszkodnunk érte. Ennyit vállalhatunk! Wí jjggprx /<öpg| KBjöBSr
