Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Raffai Sarolta: Ahol tiszta a Kék Duna
Iában tanult. Jó eredménye jutalmaképpen egy évi tandíját — 165 pengőt — az iskola vezetőségétől év végén visszakapta. Önálló magángazdává tizenkilenc éves korában lett, amikor megnősült. A paprikatermelő gazdák közül már akkor kitűnt magas termésátlagával, új technikát vezetett be: négyzetre ültette a paprikát. (Mint ő mondja: kockára.) Bár nehezen mondja, s noha eredményei országosan is kimagaslóak, alig-alig bírom szóra. A kezdet? Tizenegy év után a valamikor kesernyés ízek zamata is más. Édesebb. A szövetkezet megalakulásakor brigádvezető lett. Huszonnyolc ekével indult a csoport gazdasági épületek és — mi tagadás — lelkesedés nélkül. Az első év eredménye: 16,80 Ft munkaegység, a már elnökké választott brigádvezető havi keresete 850 Ft. — Másutt még gyengébben ment, mert én a nehéz években egyetlen járási vezetőt se láttam a területemen — mondja. — De a második évben már 36 Ft volt egy munka- egység értéke. Azóta pedig egyre nő. Eljutottak a 102, 103 az elmúlt évben a 90 Ft-ig, a legutóbbit a közismert természeti csapások csökkentették. A terület — ellentétben iskolai tanulmányainkból fakadó hiedelmeinkkel — nem a leghálásabb. Éppen mert a Duna mellett húzódik tizennégy kilométer hosszan. A folyó vízállása igencsak kedvezőtlenül befolyásolja a termésátlagot, a talajvíz ellen nincs védekezni mód, évi négy-öt milliós kárral eleve számolni kell. A termelőszövetkezet másik szomszédsága, a vadrezervátum-eredményezte vadkár ellen sem lehet sokat tenni: foglyok, fácánok, vaddisznók terített asztalt lelnek a földeken, s a pusztítást teljes mértékben a vadőrök állandó ügyelete sem képes megakadályozni. S a munkaegység 90—103 Ft. A háztáji területek felét a tagság már visszaadta a közösbe — így jár jobban. A szociális juttatások példamutatóak. Minden volt termelőszövetkezeti tag 400 Ft nyugdíjat kap a közgyűlés határozata értelmében. Az is, aki a tízéves tagságot nem érte el, korábban vált munkaképtelenné. Az idős házaspárok— hiszen házaspárokról van szó — hiánytalanul kézhez kapják tehát havonta a maguk 800 forintját. Négy éve gyakorlat ez már, noha a közösségnek a nyugdíjkiegészítésre szánt összeg évente 8—900 000 forintjába kerül. Ez a gondoskodás négyszáharminc öreget érintett az első évben. S a közgyűlésekre ők is eljárnak, véleményüket is elmondják, számukra a termelőszövetkezet nem a volt munkahely, de a tágabb közösség, amely melegéből ki sem engedi őket, s egészen a sírig, mert a segélyezett, elöregedett tagok száma most már csökken. Helyükbe, ám lényegesen kisebb számban, a néhány fiatalon megrokkant tag lép, aki a nyugdíjas korhatárt egyébként aligha éli meg. No és a „családnevelő járadékos” — a sokgyermekes vagy egy szülő nevelte család. Beindították az öregek napközijét. Négy hónapon át működött csak a szövetkezet költségére, amíg az új költségvetési évben a tanács vállalta. Az itt dolgozók közül azonban egy személy dotálását állandó jelleggel a téesz vállalja. A KISZ-fiataloknak évente 3 napos utazást ajándékoznak. A fajszi MHSZ első a megyében. Még a sportkört szándékozzák átvenni, ez a legközelebbi terv. Kétszázhetvenezerért már felépítették az öltözőt, zuhanyozókkal. — És most már csak a fejem kapkodom. A nagykorú tagság minden évben 2—3 napos kirándulást tesz, a kiadások 40%-át a tsz fizeti. Idáig eljutni ... a módját lenne érdekes ismerni. Csodálkozik. De mielőtt rátérne, még a tagok képzéséről beszél. A téli tanfolyamokról. 1970-ben a szarvasmarhatelep fejlesztésének érdekében háromhónapos tanfolya57
