Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Fekete Gyula: Éljünk magunknak?
saját életem tegyem boldoggá, és ha ez sikerült, akkor jobban eleget teszek az élet követelményeinek, mintha a saját életemet életfogytiglani bilincsekkel béklyóznám. Jóleső érzés ezt az évezredes láncot megszakítani. Egoista antianya, Bpest, II. Pasarét” Szemelvények a fenti levélre érkezett válaszokból: „Én még csak 16 éves gimnazista lány vagyok . . . Elképzelése arról, hogyan fogja életét berendezni, meglehetősen önző. Élete során nem valószínű, hogy minden és mindenki az Ön boldogságát fogja szolgálni, mindent és mindenkit sikerül majd alávetnie akaratának . . . Édesanyám, igaz, sokat dolgozik, vesződik a családdal, de nincs »megkötve keze-lába«. Saját hivatásának is él — tanítónő —, és nem hiszem, hogy olyan szörnyen megterhelőnek érzi a családdal összefüggő munkákat, amiben mi is segítünk Neki, Édesapámmal. És engedje meg, de úgy érzem, kettejük boldogságához én is kellettem. Nem azért, hogy az apámat az anyámhoz láncoljam, vagy hogy anyám szülési szabadságot kapjon, hanem mert a kettejük által teremtett őszinte, szerető családi légkörbe én is beletartozom . . . Ön fölteszi a kérdést: »mire kell a gyerek?« Ne haragudjon, de ez megfordítható így is: Mire kellett Ön? . . . A sok közül egy teenager” ,,Én szintén 19 éves lány vagyok, de leveled olvastán ugyancsak felháborodtam. Te valóban az egoizmus híve vagy . . . Még azt a gondolatot is elveted, hogy magad helyett adj embert a társadalomnak, pedig ez minden egészséges embernek kötelessége. Hát bizony, ilyen felfogással jobb is, ha senkihez sem kötöd magad, mert azt a kapcsolatot a társad is »iszonyú kötöttségnek« érezné elöbb-utóbb. Nem tudom, milyennek képzeled a sokszor emlegetett szabadságodat, mert azt — gondolom — tudod, hogy abszolút szabadság nincs. A társadalom olyan emberi közösség, amelyben igenis, alkalmazkodni kell másokhoz . . . Számomra az lesz a legnagyobb boldogság, ha családomnak örömet szerezhetek, szebbé tehetem életüket. Ettől a gondolattól máris boldogabbnak érzem magam. Egy antiegoista, anyaság tisztelő lány, Várpalota” ........Ha nem szégyellte mindezt le is írni, miért nem volt bátorsága ahhoz, hogy b. nevét odabiggyessze? Talán a boldogságát kockáztatta volna? Mert akkor minden jó érzésű fiú nagy ívben el fogja kerülni? . . . Önmagán kívül nem képes szeretni senkit, de akkor miért boldogítja a társadalmat b. személyével? Miért nem költözik egy lakatlan szigetre, ahol a saját társaságában élhetne, boldogan? Miért veszi igénybe akkor a társadalom adta szolgáltatásokat? Vagy csak a társadalomnak vannak kötelességei magával szemben? . . . Abban is nagyon téved, hogy azért szülnek az asszonyok, hogy ezzel is magukhoz »láncolják« férjüket. . . Több gyermekes családanyákat csalnak meg és hagynak ott a b. férjek, s tudja miért? Az ilyen és magához hasonló felfogású és gondolkodású »egoista antianyákért«. Akik mindenen és mindenkin átgázolnak a saját boldogságuk érdekében . . . S a most maguk által lenézett édesanyák gyerekei fognak gondoskodni a maguk szükségleteiről is . . . Ezeket írja magának egy olyan édesanya, aki két gyereket nevel, iskoláztat egyedül, és . . . boldogan. B. Ferencné, védőnő, Mezőtúr”. „Mint fiatal szakmunkás hosszú évekig laktam gyermektelen házaspároknál, és feltűnt nekem, hogy ezek az emberek mások . . . Megfogadtam, hogy feltétlen lesz gyermekem . . . Szerelmi házasságot kötöttem, évek múlva megszületett a fiam . . . legszívesebben világgá mentem volna a szekatúrák miatt. Alig félévesen meghalt, azt mondták, volt feleségem hozzá is járult a halálához, de én akkor ezt még nem hittem el. Évek múlva újból teherbe esett, napokig vitatkoztunk, s azt mondta: Hozhatsz a men- helyről kicsit, nagyot, szőkét, barnát, vedd tudomásul, se testemnek, se lelkemnek nem kell a magom! Kérleltem, hivatkoztam égre, földre, anyjára, apjára, négy testvérére, mindenre, ami a földön szent. De ő abortált. Az akkori törvények értelmében feljelenthettem volna, de akkor egy jószándékú orvost vagy gólyanénit kellett volna belemártani . . . Önimádp, szív- és léleknélküli nő, csak a pillanatnyi örömöknek élt. Egoista antianya — »mindenen és mindenkin átgázolva a saját boldogsága érdekében«. Elvette a testvérhúgától három gyerek apját és kenyérkeresőjét . . . Azért írtam ezt le, mert aki nem ismeri fel időben az ilyen önimádó, lelketlen nőt, könnyen így járhat, mint én . . . Alkonyba hüllő 62 évemmel nem tartozom senkihez. Kortársak utaznak gyermekeikhez, ünnepkor hozzák- viszik az unokákat, és akiknek ez nincs? Értelmetlen, cél nélküli az életük! K. János, Zalaegerszeg” „ ... Én nem tudom, mit jelent az, hogy »egoista antianya«. De van annál sokkal nagyobb, szebb és jobb Boldogság, csak nem olcsó. Gyereket szülni nem muszáj, de ilyen nőnek nem is kívánatos, mert vagy örökölné vagy megtanulná ezt a kajsza felfogást... A nők igenis szülnek, mert ez is Karrier! 47
