Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Fekete Gyula: Éljünk magunknak?
FEKETE GYULA Eíjütik magunknak? Részlet a „Magyarország felfedezése” sorozatban, a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában, az Ünnepi Könyvhétre megjelenő kötetből. A legsajátabb magánügyekről s egyben a legáltalánosabb közügyekről vallanak az itt közölt szemelvények, s a magánügyek és a közügyek tartományában egyaránt a legfontosabbak közé tartoznak azok az ügyek-gondok, amelyeket ez a témakör összefog. — Mert az érzelmek a tudattal, a magánérdek a közérdekkel, a magánigazságok a társadalmi érvényű igazságokkal talán seholsem ütköznek meg olyan nyilvánvalóan és közvetlenül, mint ezen a porondon. Minden olvasót közelről érint ez a témakör, sőt — bátrabban is fogalmazhatom — minden egyes olvasónak az elevenjébe vág. így vagy úgy mindenkit állásfoglalásra kényszerítenek az itt összegyűjtött állásfoglalások; nincs az a flegma, nincs az a kérges közöny, amely bárkinek menedéket adhatna e kényszer elől. — Mert ez a vita az egész társadalmat átfogja; a szemelvényekben minden réteg képviselőivel sűrűn találkozhatunk. A Nők Lapjában folyt a vita 1970-ben kerek félesztendeig, hozzávetőleg kétmillió- nyi olvasó előtt. S a beérkezett mintegy kétezer hozzászólásban minden tájegység, minden társadalmi réteg, minden számbavételre érdemes érv, szemlélet képviseletet kapott. — Mert szabad szellemű, szókimondó vita volt. Valódi nézeteltérések, mélyről fakadó, őszinte indulatok ütközőpontja. A szélsőséges nézetek, az elfogultságok képviselői is tolmács nélkül, eredetiben, szabadon nyilatkozhattak meg, s az éles összecsapások nyomán olyan társadalmi érvényű ellentmondások bontakozhattak ki, amelyek a közgazdasági, a szociológiai, a demográfiai tudományos kutatásoknak s a szocializmus, a szocialista építés elvi és gyakorlati politikájának fontos támpontokat adnak. — Mert — különleges demográfiai helyzetünket számba véve — ezt a vitát sehol másutt a világon nem folytathatták volna le ilyen eredménnyel. Sehol másutt nem juthatott volna el ilyen éles, ilyen mélyen rejtőző s ennyire újszerű ellentmondásokig. — Mert az idő is csak most érett meg erre a vitára. Történelmileg merőben új gondokkal, problémákkal kerültünk szembe, amelyek soha ezelőtt nem jelentkezhettek ilyen arányban s ilyen hatókörrel, és különösen nem azon a minőségi szinten, amelyen csakis a szocialista építés során — tehát az egész emberi történelemben új. idáig még soha föl sem vetődött feladatokkal kapcsolatban —jelentkezhetnek. — És mert ez a vita — amint már a fentiekből is következik — úttörő jellegű volt. Nem holmi eleve eldöntött végkövetkeztetések árnyékában zajlott, s ezt éppen a vita során kikerekedő végkövetkeztetések bizonyítják mindennél meggyőzőbben. Hiszen ezek: sem a közvéleményben eluralkodott néze- tekkel-ítéletekkel, sem az állampolitika tegnapi-mai hivatalos gyakorlatával, sem az érdekelt tudományágakban ez idő szerint uralkodó álláspontokkal — elég sok tekintetben — nem azonosíthatók. Mindent összevetve; érdemes odafigyelnünk erre a dokumentációra. * A hozzászólók túlnyomó többsége nő. Javarészt személyes gondjaikról, érzelmeikről, családi boldogságukról, boldogtalanságukról vallanak; olykor bizalmas ügyeiket, a legközelebbi hozzátartozók előtt is rejtegetett belvilágukat tárják ki — szükségtelen magyaráznom, miért olyan nagy a névtelen levelek aránya. Ám ez esetben a névtelenség kétségkívül használt a vitának. Ha egyfelől egyik-másik levélírót felelőtlen megnyilatkozásokra, hivatkozásokra csábította is, másfelől oldotta a gátlásokat és — akarva, nem akarva — hasznára volt az önjellemzésnek. Az érveken — ha objektív érvényűek — mit sem gyöngít a névtelenség. A levélbeli személytelen kitárulkozásnak különös vonzása van, talán elsősorban éppen a nőkre. Több levelet találtam ilyen és hasonló befejezéssel: „Nem baj, ha nem közlik, már az is könnyebbség, hogy elmondhattam valakinek.” Sok közhellyel is találkozik az olvasó a szemelvényekben. A szükséges és igen radikális rövidítések hézagaiban szándékosan meghagytam ezeket a szintjelzőket. Hiszen, ha a közhelyeket, az általánosságokat végképp kirostálnánk, éppen a tömegesség paramétereit iktatnánk ki a képből, és az általánosból a különös irányába tolódna el — voltaképp: torzulna el — a vita színképe. Hasonlóképp takarékoskodnom kellett az ismétlődések irtogatásával is. Egyrészt a nyomatékot adják az ismétlések az olyan érvekre, ellenérvekre, amelyek nem keltik fel magától értetődően az olvasó figyelmét. Másrészt a különféle változatok jellemzéséhez szükségesek, vagy valamely egyéni érvelés logikáját bontaná meg a kiiktatásuk. Megjegyzem még: nem vagyok az olvasólevél-költészet híve. A kötetben felhasznált levél eredetijét megőrzőm. * 44
