Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - SZEMLE - Seres József: Kiss Dénes: Arctól arcig
Kuczka Péter szerkesztette „Kozmosz fantasztikus könyvek” sorozata van hívatva elterjeszteni. Vonzó, modern könyvborítóit a neonatura- listáknak nevezett festőcsoport tagjainak (Korga, Gyémánt) köszönheti. Közel húszezer példányszámának gyors szétkapkodása pedig nagy közönségsikert jelez. Eddigi kötetei azt mutatták, hogy a fantasztikus meghatározást tágan értelmezve, az ide sorolható irodalom legjavát igyekeztek nyújtani. Asimov, Hoyle, Karinthy, Abe Kobo, Bilekin köteteivel komoly szellemi és helyenként irodalmi teljesítményeket is felvonultattak. Sajnos azonban, sem egyik, sem másik nem mondható már el a sorozat újabb kötetének magyar szerzőjéről, Cserna Józsefről, akinek elbeszélésgyűjteményét, „Dráma a Holdon” címmel jelentették meg. A szerző vallomása szerint igyekszik túlcsapongásra hajlamos képzeletét a valószínű keretei között tartani, de ez az erőlködés szemlátomást csak kölönc az írásokon. A kötetben két dolog a bosszantó. Az egyik a fantáziaszegénység, mely H. G. Wells szellemének legkevésbé időtálló részét idézi, s vele a huszas évek technikai elképzeléseinek gondolat- világát hozza. A másik az íráskészség szegényessége, mely a fantáziátlanság csupasz vázán áttetszővé lesz és szinte bánt. Amint említettem a science fictionban sok didaktikus motívum található. Erre szükségünk is van, mert olyan rétegekhez jut el, akik a „valódi” irodalmat nem igen olvassák, és így az el- gondolkodtatás csaknem kizárólagos eszköze lehet. Ezt tudva pedig nem szabad a sorozat mércéjét leszáolítani. Még akkor sem, ha ezzel a szerkesztők nyilván a magyar „tudományos fantasztikus” irodalom megteremtésének útját kívánják egyengetni. PAVLOVITS MIKLÓS KISS DÉNES Arctól arcig Kiss Dénes a lét csodáit, örömeit és szomorúságait énekli — de inkább az utóbbit. Mintha nem is érne rá megállni s élvezni az örömöket. „A napok vad váltott lovak / robognak irgalmat lanul” — vallja mindjárt a kötet első versében (Születtem sírtam). De ez a vallomás mégserr olyan egyértelműen csak a zsúfolt és sodrt életet sikoltja, hanem a reális, valóságos léthe; kötöttségét is érzékelteti. Nem gondolatilag hanem pl. metaforáiban: „A napok vad váltót lovak” — Miért éppen lovak! Ma a repülők gépek, rakéták világában? Mert ez a valóságosabb érzékletesebb, s belső lelki kényszert is érzékel tetőbb. „Nincsen módomban leszállni / ló nyerej kantár nem ereszt.” S ezt el is hisszük a költőnek. Erről vallanak ; versekben felvillanó láttató képek akár a gyér mekkor emlékeit idézi (Otthoni fák, A nyarak Ahogy anyám, Időtlenül stb.), akár a lét csodái — talán értelmét keresi (Mutatványtalan, Át látszik stb.), vagy a szerelem bűvöletébe merü el (Vártam, A legtöbb, Hiányos stb.), mindíj rátalál egyszer-egyszer a legbensőbb, lélekbő kiszakadt szóra. íme egy a sok közül a Mutatvány tálán c. versből, amelyben a lét értelmét, vág; értelmetlenségét keresi: „Csillag-trapézon len a lét / A fény a köböl is kikel / kalapban műaran csibék / Cirkusz kell, cirkusz és siker”. Idézhetnénk így tovább a témákat és képeket hiszen a „Vártam” c. verse pl. szinte már műre mek. Kiss Dénes jól ismeri már az alkotás kínjá és örömét, — mégis talán nem túlozunk, ha az mondjuk, hogy harmadik kötetében is még a önmaga-keresés a jellemző. Kínálkozna a híre Babits verssel az egybevetés (A lírikus epilógja] de itt mégsem erről van szó. Kiss Dénes önmaga keresése még nem jutott el oda, hogy önmaga ban a világot is lássa. Talán ezért van az is, hogy témában átfogóbb, terjedelemben nagyobb vers« rendszerint elszürkülnek. Nem segít ezen modernség látszatát keltő külső (központozá teljes mellőzése) sem, mert nincs funkcionálj szerepe ezeknek a verseknek. Kiss Dénes valója ban hagyományos formákban ír. Nem térhettünk ki az utóbbi észrevétele elől, bár ismét hangsúlyozni szeretném: a kötél ben sok a szép, ragyogóan megformált, soka ígérő vers és a következő kötete bizonyára a igazi terméssel örvendeztet már meg bennünket SERES JÓZSE
