Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - SZEMLE - Tóth Piroska: Mai szovjet elbeszélők
Mai szovjet elbeszélők Az Európa Zsebkönyvek sorozatban jelent meg ,,Galambvadászat” címmel, a mai szovjet elbeszélők legújabb írásait — színvonalas novellákat és kisregényeket — tartalmazó kötet. A gyűjteményben szereplő művek kettős füzérre fűzhetők. Az első csoportot azok az elbeszélések alkotják, melyek a mindennapi élet küzdelmeit éneklik meg. Olyan finom líraisággal átszőve beszélnek a hétköznapok unos-untalan ismétlődő sorozatának apró eseményeiről, annyi emberséggel látják és láttatják az egyformaságon átcsillanó szépséget, hogy a patetikus hang sem idegen a novelláktól. V. Suksin: Anyai szív című írásában az édesanya sziklákat— komor hivatalnokszíveket — is megmozgató szeretetét festi. Az anya alakja hőssé magasztosul előttünk. Ám a pózba-merevítés veszélyét elkerüli az író, azzal, hogy megérdemelt büntetéstől szeretné az édesanya fiát megmenteni, így az ellentétezés kettős funkciót lát el. S hogy Suksin a szeretet győzelmét kívánja, azt a szinte simogató mozdulatot idéző zárszó fejezi ki: „Nem lehet baj, megsegítenek a jó emberek. Hitte, hogy megsegítik.” E. Sim: Víz a kavicsokon című kisregénye ennek a „jó emberek”-be vetett hitnek az értelméről, erősségéről, lehetőségeiről vall, sokszínűén, árnyaltan — egy öregember életének mozzanatait vizsgálva. Olyan emberek nap mint nap adódó problémáit sorakoztatja fel az író, akik valamennyien megtalálják munkájukban az örömet, és áldozatokat is hoznak érte, ha kell — s teszik ezt magától értetődően, hittel, akarással. Ennek a hitelét gazdag lélekrajzzal teremti meg az író. A kisregény formai megoldása még erősíti a tartalmi vonatkozásokat. A kezdő kép, az öregember gondolatainak szinte filozofikus bölcsessége: „Mert minden parányi magban, minden apró ikrában, minden pici csírában nem egyetlen élet, hanem az életek milliója, milliárdja rejtőzik, a jövő szunnyad, a nemzedékek végtelen lánca. És ha meghal a mag, akkor vele együtt meghal a holnapi erdő is . . .” S mintha e gondolat tovább- fűzése, gyakorlati igazolása lenne a befejezés: az öregember hű segítőtársa, Zima anyó haldoklása miatt nem halasztják el a szomszédban az esküvőt. „Mást nem lehet tenni, mint annak rendje- módja szerint befejezni, végigcsinálni — élni . . .” az életet tovább, a „nemzedékek végtelen lánca” megkövetelte törvény szerint, egyszerűen. A legtöbb líra, sőt helyenként megkapó érzel- messég (nem érzelgősség!) Ny. Voronov: Galambvadászat-átszövi át. A galambtenyésztés kalandjait, az újrakezdés izgalmát, a veszteség gyötrelmét, a siker békéjének gyönyörű pillanatait a gyermeki lélek tükrén át mutatja az író. A kisregény kettes lehetőséget ad arra, hogy a kötet jelképévé legyen: a szelíd-szép galambok páros életének mesteri bemutatása és az e szépségre rácsodálkozó gyermekek naív gyönyörűsége: harc a szépségért — galambvadászat. (Ezért szerencsés, hogy a kötet címe is ez lett.) A válogatásba legkevésbé illik J. Nagibin: Szolovjov százados esete című kis elbeszélése. Hiányzik belőle az egység: a háborús keretbe tulajdonképpen lélekrajzot iktatott az író, de ennek kiteljesítését meg a bűnügyi jelleg akadályozza. Nagibintől sokkal jobb írás is kerülhetett volna a válogatásba. A fűzér másik láncára azok a művek kerülhetnek, melyek valamiképp az élet értelmének kutatását tűzik ki célul. Az eltékozolt élet, a mindenből kisemmizett, a kifosztott ember fájdalma sír F. Abramov: Pelageja című írásából. Érdemes volt-e, hogyan kellett volna? — a késő rá- döbbenés keserve állít felkiáltójelet a tartalmas, gazdagabb élet felé, amit csak saját magunk teremthetünk meg. A novella helyenként színpadias megoldású, de ez nem válik zavaróvá, legföljebb a tragikum lesz túlexponálttá. N. Ba- ranszkaja elbeszélése viszont, az Egyik hét olyan, mint a másik közvetlenségével, őszinte természetességével hat legerősebben. Ez egyrészt a kontaktusteremtő egyes szám 1. személyű fogalmazásból adódik, másrészt és elsősorban abból, ahogyan tökéletesen regisztrálja legérzékenyebb rezdüléseit is hősének, az értelmiségi fiatal nőnek. A kutatóintézeti, teljes embert követelő munka után újabb kötelességek várják: ott a két gyerek, a háztartás gondjai. S mégis, észreveszi, hogy milyen csodát varázsol a hóesés a városba, rongybabát ügyeskedik kicsi lányának, önfeledten adja át magát a szánkózás sikongó örömének — ezekkel az apró szépségekkel egészíti ki, teszi szebbé az életét. Hiszen a nehézségek, az elszáguldó pillanatok mögött ott húzódik a nosztalgia a nyugalomért, a csöndes esti sétákért. De ez csak igen halk szólam: az élet szere- tete értelmet ad a rohanó világ rohanó perceinek. A boldogságot keresi és találja meg I. Lavrov hőse. A Szelíd, bozontos kutyacímű novella Ajtmatov világát idézi, bár annak éteri tisztaságát, csodálatos hangulatát nem él i el. Az Altaj hágóin kapaszkodó teherkocsik vezetőinek életéből ragad ki ő is egy epizódot. A durva, csak a ma javát néző, cél nélkül élő sofőr önmaga emberségére ébredését festi az író, melegséggel, s olykor líráján. Az áfonyaszósz illatú, bársonyos bőrű kisgyerek mosolya vezeti el az emberibb élet vágyához, amelyért saját rosszabbik énjét kell legyőznie, amely győzelem az értelmes létet jelenti. A kötet utolsó kisregénye B. Vasziljev: A hajnalok itt csendesek ... háborús témájú. Katonalányok helytállása és tragikus pusztulása a magányos völgyben — foglalhatnánk össze tartalmát egy mondatba. Ezzel azonban nagyon szegényessé soványítanánk ezt a rejtett pátoszú. 93
