Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - SZEMLE - Seres József: Csák Gyula: Álomzug
en, s utóbb is mindig ezt vállalta. Szárszón már írónak vallotta magát, ahogy a politikai szerepet később csak szolgálatként vállalta. „Akkor még nem, majd csak öregkoromban gondoltam arra, hogy a magyarságnak megint elpazar- lódott bennem valakije.” Az utolsó előtti fejezet jegyzetekből összeállított sorából egy mozaik ez a mondat, az élet és mű megítélése. Vezérnek hívta sokszor a csalfa történelem, de azzá igazán sose tette, írónak szánta magát fölismerései nyomán, s eléggé idejében, de a sors mindig akadályt vetett neki, így igazán csak élete végén szentelhette idejét a szépírásnak. Szárszó e pálya szimbóluma. Mert Szárszó egy nagyszabású és sajátos közösségi vállalkozás utolsó seregszemléje. Történeti megítélése szerint erkölcsi teljesítmény. Ahogy a Veres Péter-i élet és mű is az. Erkölcsi mivoltában tanulság. A szellemi önéletrajz arra inspirál, hogy újkori históriánkat végre igazán gondoljuk át, és ne pazaroljuk el a forradalom adta lehetőségeinket. Veres Péter nyugtalanul halt meg. Emlékének méltó művet akkor állítunk, ha nem ismételjük történelmünket, ha a népnemzet megújulása végbemegy, amit szolgálni kinek-kinek a maga helyén a forradalom után erkölcsi kötelesség. Ez Veres Péter sírontúli üzenete. A Szárszó sugalma. BATAIMRE Csák Cti/ula: Álomzug Álomzug természetesen nem konkrét hely. Olyan város, mint Móricz Zsarátnoka a Rokonokban. Hasonló szerepet is szán neki az író. Álomzug tehát típus. Azzá válik valóban, hiszen a regény alakjai ilyen vagy olyan értelemben csupa kulcspozíciójú emberek. Nemcsak a tanácselnök, Sziki elvtárs, a tanácstitkár, Kulcsár elvtárs, Szalóki, a tsz elnök vagy Veczán doktor, hanem az olyan, látszólag jelentéktelen szereplők is, mint a sofőr, a titkárnő, a dal költő Szentirmay ki kapós feleségével. Az író nem fukarkodik a kisváros típusainak rajzával, s nem hagy kétséget az iránt sem, hogy amik itt, Álomzugban történnek Szikivel, Kulcsárral, Veczán doktorral, vagy hogy a mai fiatalság se maradjon ki, Veczán doktor most érettségizett fiával és a tanácselnök kissé elkényeztetett lányával, Étivel, egyáltalán nem véletlen dolgok, nem egyedi esetek. Ezek, vagy ehhez hasonló torzsalkodások, önző harcok, jó szándékú nekibuzdulások és kiábrándulások találhatók az ország számtalan „Álomzug”-ában. Az élet persze sehol sem áll meg egy-egy keserű tapasztalás vagy tragédia után, de a regényt olvasva mindinkább úgy érezzük magunkat, mintha valami titkos erő mindent fonákjára fordítana szemünk előtt, kegyetlen játékot űzne velünk, hogy kedvünket szegje. Mert hiszen kinek van itt igaza? Avagy egyáltalán minek nevezhetjük ezt az Álomzugot, ezt a furcsa várost, amelyben minden olyan különös színezetet nyer? — Az kétségtelen például, hogy Sziki régi mozgalmi múltja, harcos szocialista érdemeiért lett tanácselnök. Életét a szocializmusra tette, de mindinkább légüres térbe kerül. Nem érzi a jelent, az új helyzet követelményeit. Egyszóval ő a mozgalmi ember, aki fölött eljárt az idő. Ezt minden oldalról bizonyítják az események, s az író Sziki családi életét is ilyennek mutatja be. Testvére, Sándor visszavonult a közélettől, a lánya, Éti hippi módon modern, a másik fia, Antal liberális, „modern” kommunista. S ez rendben is lenne, ilyen típusok bőven találhatók. De kit állít velük szembe az író? Kulcsárt, aki sokkal képzettebb, mint Sziki. Tisztában van az elméleti, elvi kérdésekkel, de ellenszenvesen törtető és áskálódó. Szalókit, aki értelmes, tud úszni az árral, s most jól megnyergel- te a szövetkezeti mozgalmat. Az író persze inkább csak sejtet, helyzeteket teremt, hogy ám ítéljük meg magunk. Rendjén mennek-e a dolgok, s ha nem, hát hol a hiba? Sziki valóban nem a legideálisabb tanácselnök, de hol van jobb? — adja fel a kérdést az író. Úgynevezett kényes ügy ez. A szocialista fejlődés, a szemlélet- és életstílus változása teremtette meg, mely íme ilyen éles ellentéteket szül. Mindezt Csák Gyula bátran, szenvedéllyel tárja fel, de nincs ereje kellő mélységű ábrázolásukhoz. Alakjait pár vonással is hitelesen vázolja, állítja elénk, de aztán mintha nem is volna többre igénye. Még Sziki alakjának a rajzában is bizonytalanságot érzünk, pedig az ő életét végig, nagyvonalúan megrendezett temetéséig nyomon kísérhetjük. Átérezhetjük, hogyan jut csődbe egy harcos, érdemes kommunistaemberélete, hanem tud lépést tartani a változásokkal. Csak azt nem látjuk világosan, mivel és hogyan kellett volna lépést tartania. Pedig nem valószínű, hogy Csák Gyula a ki- látástalanságot, kiúttalanságot kívánná szuggerál- ni. Regénye inkább figyelmeztető kiáltás lenne. Felbolydító, nyugtalanító kép az, ami elénk tárul, a csüggesztő nyugtalanság képe, pedig úgy hisz- szük az író erejéből többre futotta volna, ha valamivel még mélyebbre ás az ellentétek harcában. Úgy érezzük, túl sok alakot rajzol, villant elénk, akik aztán el is tűnnek, vagy csak a felszínen maradnak (Szalóki, Kulcsár, a fiatalok stb.). Nem lehet azonban így sem elvitatni azt, hogy Csák Gyula eleven, valós problémákhoz nyúlt, s ma már nagy művészi vállalkozásokra is képesnek tarthatjuk. SERES JÓZSEF 88
