Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - MŰVÉSZET - Sütő József: „Ártatlan” Gertrudis a színpadon

amúgyis elégedetlen magyarok szemében, tehát célszerűnek látja a mulatságok beszüntetését és Ottó hazaküldését.

Az Előversengés szituációjának pontos megértéséhez és megrendezéséhez különösen figyelemre méltóak még Biberach jelenetzáró szavai: „Ej, ej, kegyelmes úr, vigyázz; mert || Egy ily keszeg, sovány fiút az izmos || Bánk bán — bajusza végére tűz.” Ezt a megint csak a hosszabb távlatú eshetőségekre való számítást (az előbbi jövőben való gondolkodás folytatását) csak akkor értjük, ha feltételezzük, hogy a lovag a királynénak Ottó másnapi utazására vonatkozó szavait nem hallja. Különben érthetetlen volna, miért féltené ezen az egyetlen utolsó éjszakán Bánktól a herceget, hiszen az köztudomásúan nincs idehaza.

A rendezésnek tehát ügyelnie kell arra is, hogy Biberach a színpad ellenkező oldalán legyen (egyébként Ottó is elküldte már: „Távozz előlem — ”), és Gertrudis a herceget félrevonva fél hal kan mondja bizalmas szavait. A ritter itt még nem hallgatózik.

Ottó persze hamarosan közli vele nénje rendelkezését, de ez csak az Előversengés után történhet.

Szerintünk az Előversengés elhagyható ugyan, nélküle is eljátszható a királyné szerepe a Barta-féle felfogás szerint, de jobb, ha meghagyjuk, mert a fentebbi mozzanatok előadásával csakis az „ártatlan” Gertrudis kap erősítést, nem a „kerítő”.

Az itt javasolt szövegmódosítás: azonos elgondolásé két szöveg kontaminációja az eddigi homályos szituáció megvilágítására megengedhetőnek és indokoltnak látszik. Minimális retusálási jelent. Ugyanez mondható Biberach nyilvánvaló leskelődéseinek színpadra állításáról is. Katona József, ha színpadon láthatta volna drámáját, nagyon valószínű, hogy hasonló változtatásokat maga is alkalmazott volna rajta. Helyette utólag, saját elgondolása szerint, saját szavaival — úgy gondoljuk — megtehetjük.