Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - HAZAI TÜKÖR - Bencze Klára: A munkásszálláson

A közértes asszony adna soron kívül, de a reggeli kuncsaftok nem hagyják. Milyen más lenne meleg reggeli után kezdeni a napot! — sóhajtott.

A tv-szoba...

— Nem járok oda — mondták sokan. — Örökké jönnek-mennek, csapkodnak, akkora a ricsaj, az adás élvezhetetlen. Füst, levegőtlenség, tömeg...

A tanulószoba...

— 11-kor automatikusan kialszik a villany az egész épületben, botorkálhat az ember a sötétben. Inkább a munkahelyemen tanulok. Ott lehetek, ameddig tetszik — mondták néhányan azok közül akikért a szoba létesült.

— Mindez a szállónak horribilis összeg, a lakónak meg semmibe nem kerül — mondja a gondnoknő.

Különben nem szeret itt lakni. Lakótelepi, modern, kétszobás, világos, napfényes lakást adtak le. Előttük hatalmas park terült el. .. Itt? A szolgálati lakás hátul az udvarban, szürke tűzfalak veszik körül. Az ajtajuk felett zöld mú'anyagtető — az egyetlen szín. Mégis, szívesen leszereltetné. Az ablakokból előszeretettel loccsantják ki a vizet. Úgy szól a műanyagtető, mint az ágyú. Esténként háromszor áll el a szívverése. Még mindig nem szokta meg a különös játékot.

Az országos szervek feje a negyed-ötöd-hatodosztályú „szállásokon” lakókért fáj. A szálláslakó 250—280 ezer ember közül a 80—100 ezerért.

Az egész helyett a részért.