Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Szőlő és gyümölcs a Homokhátságon (I.)
A birtoklási viszonyokat országosan jellemző statisztikában a megyei adatok is benne szerepelnek s természetesen módosítják az általános képet. De ami érdekes és jellemző, azt az összevetés mégis láttatja. Mindeneklőtt a szétaprózottságot. A táblázat országos adatsorában szembetűnik az 1 kh-ig terjedő birtokkategória nagysága: azonban eltérése a megyei adattól nincs akkora, amekkorának látszik. Ti. a 0,5 holdon aluli ,,birtok” az országos adatban — a megyeivel is együtt — 41.6 százalék, a megyében viszont 51,6 százalék, az 1 kh-ig terjedő kategórián belül. Ezek az arányok fontosabbak, mint gondolnánk- ugyanis a félholdas parcella más birtoklási viszonyt, eltérő paraszti mentalitást fejez ki a szőlőtermő és nem szőlőtermő tájon. A gabona- és takarmánytermő vidékeken, az extenzív gazdálkodás hazájában a szőlő hasznos, de nem feltétlenül szükséges kiegészítője a gazdaságnak. Gyakran területileg is zárt: a faluhatárnak azt a részét, amelyet valamikoron szólőskertnek kijeleltek (pl. Biharban), élő sövény, gallykerítés, ..gerágya” övezi. Amikor a fekete földi paraszt földet vásárolt (törekvésének legfőbb célja a föld volt) eszébe sem jutott, hogy szőlőt telepítsen bele: egyáltalán, hogy kertészeti kultúrákkal hasznosítsa. Szülőfalumban, a Kőrösről lefutó ér mellett egyetlen paraszt ..állott át" konyhakertészetre. Előbb félnótásnak nézték, de azután sem léptek a nyomába, hogy bizonyított. A homok — bár nem mindenütt egyforma —, a gazdaságosság kívánalmaival mérve szántóföldi művelését. sovány reménye a boldogulásnak. Ezért eredendően sem a terjeszkedésre ösztönzött, hanem a gazdálkodásbeli intenzivitásra. Rajta a meggazdagodás vágyképét főképpen a kertészkedés válthatta valósággá: a fél holdas szőlőparcella, amelyből idővel több holdas is lehetett. A remény valóra válthatóságát bizonyítja az 1—5 kh-s birtokkategória magas aránya: a 40,6% a megye 98 ezer holdas szőlőterületében közel 40 ezer kh-t jelent! A szám mögött — 2 kh-ra átlagolva a területet — 20 ezer szólő- és gyümölcstermelő parasztgazdaság van, az összesnek éppen az egyhatoda. Az 1 kh-nál kevesebb sző- lőjű birtokosok 31 és fél ezer katasztrális holdat tartottak kézben. 1958-ban a megye 120 ezer paraszt- gazdasága közül 80 ezernek volt kisebb-nagyobb területű szőlője, zömmel az 5 kh-s birtokhatár a att. Ti. az ötvenes években az ennél nagyobb területű szőlöbirtokok többsége szövetkezeti állami gazdasági tulajdonban és célgazdasági kezelésben volt. A mezőgazdaság átszervezése előtti helyzet jellemzéseként — kiegészítésül a fentiekhez — az akkori ültetvények állapotáról, értékéről kell még a legfontosabbakat elmondani. Mindenekelőtt azt, hogy a szőlő- és gyümölcskultúra igen érzékeny nemcsak a természeti, hanem a közgazdasági, politikai klímára is. Ezek együttesen mindig befolyásolják a termelők kedvét: hatásukat — évtizedekre visszamenőleg is — ki lehet mutatni a telepítések hullámzásában. Ugyanakkor azt is, hogy hazánkban a szőlőrekonstrukció mértéke gyakran kisebb volt a szükségesnél, ami maga után vonta az ültetvények el- öresedését, állagromlását. Ez a folyamat a két világháború közötti, a második alatti, utáni években, majd a hibás gazdaságpolitika következtében felgyorsult és kiszélesedett: sok — még termőképes — ültetvényt is elhanyagoltak, elhagytak. A földosztáskor szétparcellázott szőlők egy része szakértelem hiánya miatt ment tönkre (Bács-Kiskunban 9000 kh ültetvényt osztottak ki), és a mozgalom kezdetén létesült termelőszövetkezetek sem tudták megőrizni mindig a tulajdonukba került ültetvények állagát. Ezek köztudomású dolgok, bár statisztikailag nincsenek nyilvántartva: az alábbiakban tehát csak az ültetvények életkorából következtetünk az állagukra. (1959-es adatok alapján.) Az ültetvények életkora Az összes területből % Kh 3 évesnél fiatalabb 8,3 8 134 3—12 éves 8,7 8 526 12—25 éves 13,0 12 740 26—40 éves 25,0 24 5C0 40 év feletti 45,0 44 1C0 Összesen : 100 U C (c Előrebocsátva, hogy a termőképesség azonos fajú, korú ültetvényeknél is erősen szóródhat, függően a kezelés fokától, folyamatosságától (amit a szakértelem és a beruházások színvonala határoz meg), mutatunk rá a termelői tapasztalatra: eszerint a 25 évesnél idősebb ültetvények termőképessége fokozatosan lefelé tendál, s ennek arányában a felújítás időszerűvé válik. Korábbi megjegyzésünk — hogy a tényleges rekonstrukció kisebb mértékű volt a szükségesnél — a megyei statisztikában kap szomorú értelmet: az összes ültetvényeknek közel a fele azonnali, negyede pedig mielőbbi felújításra vár! . . . Apák ettek egrest, fiák foga vásik — gondolja önkéntelenül az utód az elődök mulasztásáról (jóllehet az objektív okok, amelyek miatt így felhalmozódott az adósság, kimutathatók a történelem szövetében). A termés nagysága azonban a jól kezelt, termőkoros ültetvényeknek is csak az egyik értékmérője. A másik: a fajtaösszetétel. A mai kor szőlésze rendkívül nehéz feladatot vállal, amikor a mennyiség50
