Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - Létay Lajos: Három vers
LÉTAY LAJOS MÁJUSI PLAKÁT Mert fiaink nagyobbra nőnek, elfogják tőlünk az eget? De hát lehet, lehet-e más vágya szülőnek, s öröme szebb?! Karok, ölek értük fonódtak, nyíltak: rajta, röpüljetek! Ha nem marad egyéb nekem, csak hogy nézhetem röptötek, az is elég: ott vagyok bennetek! így hagytam el én is az apámat, s gurítottam reá rögöt. Nyelvemen hát a magyarázat, értetek is, többre török. — Miközben elhúztok fölöttem, önnönmagammal békülök. FIAMNÁL HOLTAN MIT KERESNÉL? Nem láttad sose a fiam, álmombam mégis megcsókoltad — életünkbe emlékek, holtak hajolnak be kíváncsian. Suttog az ajk, bár rég elporladt, lehelné ránk, mi messzi van. — Még most is szívembe nyíllal, ahogy csöpp vállát átkaroltad. ARANYHAJÚ... Aranyhajú s te, hollófekete, s te, gesztenyében, rőt vörösben égő, múlik, múlik az ember élete, s szemetekben mind több lesz az igéző. Anyám, jaj hogy szerettelek! Ma is érzem meleg kezed, s tudom, hogy mennyire szerettél De mindez már csak képzelet, s csak addig él, míg én leszek. — Fiamnál holtan mit keresnél? S mind szcmjasabb, ki fel a hegyre megy. a szív viharzón csapna rá a tájra: be gyönyörű!... s hirtelen megremeg, jaj, talán épp most látja utoljára. Egy mozdulat, egy lépés s nincs tovább, földet, eget ólomszín felleg föd bé — ó mért, ó mért is szállsz el, ifjúság, ó mért nem is tartsz, élet, mindörökké! 28
