Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - D. Kónya József: Színpadkép, három felvonásra
rek lesz, azt is megkeresztelteti, mert az anyja már most kijelentette, pogány magzathoz hozzá nem nyúl. Ketten-hárman buzditóan suttognak körülötte, mire hangosan is elmondja. Kuncogás, minden szempár K.elvtárson, erre válaszoljon, ha tud. Tud. „Fokozatosan, okos érvekkel meg kell győzni a szülőket, és ha semmiképpen sem megy, vállalni kell az elszakadást. Az embernek szilárd elvei legyenek.” A fiatalember arcán egy csepp lelkesedés sem látszik. K. az órájára néz, kifutottunk az időből. A gépkocsivezetőnek reggel korán indulnia kell. — Na, mit szólsz! — kérdi K. a kocsiban. * — Mikor vette észre, hogy terhes! — A harmadik hónap után. — Ön huszonegy éves. Hogy lehet! — Többször előfordult, hogy elmaradt. — Elment orvoshoz! — Nem. — Miért! — Akkor már biztos voltam benne. Féltem, hogy megtudják. — Kitől félt! — Anyám egyedül nevelt. Nem akartam ... Meg a munkatársnőim is . . . — A környezetéből senki sem vette észre! — Nem. Anyám három műszakban dolgozik. És fűztem magam — Mit tett, mikor megbizonyosodott a terhességről! — Semmit. — Szólt az apának! — Nem. — Miért titkolta előtte is? — Tönkretettem volna az életét. Két gyereke van . — És a magáé? — Mikor határozta el, hogy megöli! — Megölni! Nem, nem. Soha nem is gondoltam rá. — Milyen tervei voltak? — Semmilyen. Talán nem is voltam magamnál. — Hat hónapig? — Reménykedtem, hogy. . . — Miben! — Hogy történik valami . . . ♦ — Hogyan tette? — Úgyis tudják . . . — Kérem, feleljen! — Megfojtottam . .. — Nem érzett semmit! — Nagyon, nagyon rosszul voltam. — Igen, de mást nem érzett? — Szinte önkívületben voltam. Én még sosem láttam újszülött gyereket * — Nem szereti a gyerekeket! — De . . . Igen . . . Azt hiszem. — Sosem akart gyereket? — Nem vagyok férjnél... — Ha házasságban születik? — Akkor nem ... nem történt volna meg. — Biztos ebben? — Igen. Férjhez szerettem volna menni. — Nem gondolt a következményekre! — Semmire sem. Félőrült voltam. Gyerekkel senkinek sem kellettem volna. — Miért ragaszkodott olyan görcsösen a férjhezmenéshez? — Nem tudom ... így szokás. (Erősen kivonatolt jegyzet egy járásbfrósági tárgyalásról.) * Sz. város születési anyakönyve. Találomra az 1966-os évet választjuk. „Csak a keresztnevekre vagyok 21
