Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - SZEMLE - Körber Tivadar: Sárosi Bálint: Cigányzene…
laszt: jobbára azért, amiért Radnóti prózaírói prófétának lenni. (Mintha ez a pár sor is Radnóti nagysága és szépsége is csak a sírból világosod- modorában íródott volna.) hátik fel. Pedig nem jó dolog csupán síron túl SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER Sárosi ßdiinf: Cigányzene... A viták, nézeteltérések csaknem olyan idősek, mint maga a jelenség, melyet jobb szó híján cigányzenének nevezünk. A feltétel nélküli ma- gasztalástól az elutasításig terjed a vélemények skálája, egyesek az egyedüli nemzeti zenét látták benne hosszú időn át, mások teljességgel megtagadták tőle még a magyarságot is. Világhíre még Lisztet is megtévesztette, vagy legalábbis félreérthető következtetésekre vezette, újabb időkben pedig éppen népdalkincsünk tisztaságát féltjük a sablonos és idejétmúlt cigányzenekari interpretációtól, illetve kísérettől. Sárosi könyve, mint az első összegező munka erről a témáról, a tények és adatok felvonultatásával igyekszik feletet adni a sokféle kérdésre, s magát a cigányzenét a helyére tenni nemzeti zenekultúránk egészében. A bőségesen idézett egykorú leírásokat kellő kritikával kezeli a szerző, s ez a kutatás tárgyához különösképpen szükséges kritikai szellem az olvasó tisztánlátását is nagy mértékben elősegíti. A történeti áttekintésben az a legérdekesebb, amikor annak okát keresi és találja meg Sárosi, hogy miért válhattak a cigányzenészek a verbunkos zene alakítóivá, hogyan olvasztották be az idegen elemeket úgy, hogy abból sajátosan magyar, nemzeti stílus született. Ennek oka éppen a saját hagyományok megkötő erejének teljes hiánya volt, így könnyen gazdagíthatták a magyar zenét „felülről” és „kívülről” származó elemekkel. A könyvben érdekes leírásokat olvashatunk a múlt század híres prímásairól, a magyar nóta megjelenéséről és virágzásáról, a jelesebb nótaszerzőkről. Az utolsó fejezet egy mai cigányzene- kar műsorát és játékmódját elemzi, rámutatva azokra a zenén kívüli elemekre is, melyek minden szórakoztató célú zenében jelen vannak és hatását nagyrészt biztosítják. A cigányzene öreg, de még nem haldokló öreg — állapítja meg Sárosi a könyv utószavában. Ez igaz, ám ennek ellenére sem lehet a végső ítélettel egyetérteni, mégha Bartók 1931-ben leírt mondataira támaszkodik is. A cigányzene történelmi jelentősége vitathatatlan, de az önmagát túlélt forma és stílus azon az alapon, hogy annak több köze van a magyarsághoz, nem föltétlenül jelent előnyt más egyéb, „kozmopolitának” bélyegzett szórakoztató zenei irányzatokkal szemben. KÖRBER TIVADAR LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT HOZZÁNK A FÁJDALMAS HÍR: GYÓNI LAJOS, SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGUNK TAGJA 1971. SZEPTEMBER I6-ÁN REPÜLŐSZERENCSÉTLENSÉG KÖVETKEZTÉBEN 40 ÉVES KORÁBAN ÉLETÉT VESZTETTE. 96