Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Hivatali csók
A termelőszövetkezet vezetősége újból megvitatja a főkönyvelő ügyét. Tsz-elnök: . . A főkönyvelő személyéről sokat beszélgettünk, és most úgy érzem, hogy nem helyesen cselekedtünk, elkapkodtuk a kérdést. Szövetkezetünknek el kell készíteni a háromnegyed évi mérleget, azonban személycsere esetén ezt nem tudjuk biztosítani. G. elvtárs a területi szövetség titkára előtt is fogadalmat tett, hogy magatartását a kötelező erkölcsi normákhoz igazítja, s tudását, munkáját a termelőszövetkezet javára fogja hasznosítani... Javaslom, hogy az ügyet... fegyelmi lefolytatása nélkül zárjuk le. . Párttitkár: . a kartársnők úgy nyilatkoztak, hogy továbbra is együtt fognak dolgozni (ti. a főkönyvelővel). Ebből nem csinálnak ügyet, azonban ez nem jelenti, azt, hogy a jegyzőkönyvbe foglaltakat visszavonják.” jogtanácsos: ,,A vezetőségnek megvan az a jogköre, hogy egyes, korábbi határozatait felülvizsgálja, s azzal ellentétes határozatot hozzon, ha az a jogszabályt vagy a termelőszövetkezet érdekeit sérti. így nincs annak akadálya, hogy a vezetőség. .. a fegyelmi eljárást megszüntesse.” 54/1970. számú határozat: ,,A vezetőség a 45/1970. számú határozatát felülvizsgálta, és megváltoztatta akként, hogy a főkönyvelővel szemben a fegyelmi eljárást megszünteti. Bizalmat ad arra, hogy jobb munkaszervezéssel, javaslataival a termelő- szövetkezet gazdálkodásának eredményességét segítse elő.” * Nem szép dolog, hogy a főnök el akarja csábítani a beosztottjait, de nézőpont kérdése, hogyan ítéljük meg az ilyen szándékot. Elgondolkozva ezen, a tsz-vezetőség első határozatát túlságosan szigorúnak tartottam, a másodikat túlságosan enyhének, de egyik határozatot sem eléggé megindokoltnak, megnyugatónak. Hiányérzetem arra késztetett, hogy megtudjam, mi az, amit a dokumentumok elhallgatnak. * A szövetkezet vezetősége augusztus 26-án függesztette fel állásából G. Lászlót. A határozatához alapul szolgáló feljegyzés egy nappal későbbi keltezésű. — Elírás lehet — mondja a párttitkár. Dr. S. Mihály, a szövetkezet jogtanácsosa elolvassa az irattárból előkeresett jegyzőkönyveket. A neki tulajdonított inkrimináló nyilatkozat ellen tiltakozik. „Mint a termelőszövetkezet jogtanácsosa, javaslom a vezetőség felé, hogy a főkönyvelővel szemben az eljárást rendeljed” — szövegrészt utólag hamisították a jegyzőkönyvbe. — Nem — nyilatkozik az adminisztrátor. — Megmondom őszintén, hogy hozzászólását a jogtanácsos saját kezűleg gépelte le. (A gyorsírófüzet elveszett, a szöveg azonosíthatatlan.) A két asszony természetesen kitart amellett, amit a jegyzőkönyvbe mondott, de egyik sem emlékszik olyasmire, hogy a főkönyvelő megpróbált volna rájuk játszani: magát mint főnököt, mint férfit megkedveltetni, mielőtt ajánlatot tett volna. — Egyik férfi ilyen, a másik olyan — mondja Cs. Lászlóné. A párttitkárral is társalgók a csábítás lélektanáról. Mi, férfiak, nem vagyunk szentek: meg-megkívánjuk egyik másik felebarátunk feleségét. De — többségünkben — vagyunk annyira civilizáltak, hogy tudjuk: hol, hogyan, mikor és kinek tehetünk ajánlatot. Negyven éves korunkban már nem rontunk ajtóstól a házba, különösen akkor nem, ha amúgy sincs módunkban realizálni a lehetőségeket. Egy ilyen kis faluban a viszonyt szinte lehetetlen eltitkolni. És két ajánlat egymás után sok. Két leégés pedig nagyon sok. — Nézze, nekem is gyanús volt, hogy ez a két dolog egyszerre összefutott. .. Szeptember 12. 68
