Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Pavlovits Miklós: Képesítés nélkül

dolgozott az 1970/71-es tanévben. Bács-Kiskun megyében a számuk 240 — összes pedagógusunk közel 5 százaléka. A legrosszabb helyzetben a kecskeméti járás volt. Az év vége felé már 80 állást kellett betölteniük érettségizettekkel, a bajai járásban viszont alig akadt hiányzó tanerő. A városokban sem jelentős számarányuk, sőt a nagyobb települések szívóhatása egyben okozója is a kisebb községek, tanyák peda­gógushiányának. Az érdekeltek „Olyan egyszerűnek látszott egy tanítási óra, míg az iskolapadban ült az ember. A katedra mögül már egyáltalán nem az. Izzadással, verejtékezéssel járó küzdelem.” „Az iskola egyik használatán kívüli szertárában lakunk közösen a kolleganőmmel. Ennek csak egy előnye van: nem kell érte fizetni. Ha szüleim nem támogatnának rendszeresen élelmiszerrel, pénzküldeményekkel, nem is tudom, mit csinálnék.” „Este tíz felé jár az idő csaknem mindennap, mire befejezem felkészülésemet a másnapi órákra, kijavítom a dolgozatokat, és végzek az adminisztrációval. Nem tudom, mások miként képesek erre egy életen át. Az volna jó, ha csak a gyerekekkel kellene foglalkozni, és semmi más nem terhelné az embert.” „Kémiát, fizikát, tornát, magyart és történelmet tanítok. Szétforgácsol ez a sok tantárgy, nem tudok örömöt lelni benne.” „Mindenkinek legalább egy évet kellene tanítania, mielőtt végleg elszánja magát a pedagóguspályára. Anélkül fogalma sem lehet, milyen is ez. De ha százszor nem vennének föl a főiskolára, akkor százegyszerre is megpróbálnám, csakhogy tanár lehessek.” „Másfél óra az út az iskoláig kerékpáron és vissza is ugyanennyi. Azt mondták: költözzek ki, van az épületben egy szolgálati lakás. Három éve nem lakik benne senki — úgy is néz ki. Se bútorom, se kedvem — félek egyedül.” „Idegeim teljesen kikészültek az első félév alatt. Aztán feladtam nagy, szent elhatá­rozásaimat, és már csak a robotmunkát végzem. Összevont 5—6—7—8 osztályokban eredményesen tanítani — egyszerűen képtelenség.” Többségükben egy-két éve érettségizett lányok. Fiatalember elvétve akad közöttük. Munkájukról lelkesen beszélnek. Szeretik a gyerekeket, a napi feladatok nehézségeit fiatalos lendületükkel és optimizmusukkal igyekeznek legyőzni. Azt mondják, hogy a gondjaikra bízott nebulók értelmének nyíladozása feledteti velük az órákra való készülés, az adminisztráció, az iskolába járás fáradalmait. De más nem igen, csak a gyerekek mosolya. A vizsgált terület A kiskőrösi járás oktatásügyi vonatkozásban megyénk átlagos járásának mondható. Külterületi iskoláival, kiterjedt tanyaterületével, intézményeinek felszereltségével Bács-Kiskun megye általános jellemzőit mutatja. A képesítés nélkül alkalmazott neve­lők aránya sem kiemelkedő. A művelődésügyi osztály és a Pedagógus Továbbképzési Kabinet segítőkész támogatását élvezve ezért esett e területre a választásom. A megye szakképzetlen nevelői közül 56-an dolgoznak a járás községeiben, ez a 23% össze­tételében is egyezik a megyei viszonyszámokkal. A tanév megkezdésekor, 1970 szeptemberében 36 nevelő pótlásáról kellett gondos­kodniuk az illetékeseknek. Gyermekgondozási segélyt vettek igénybe 15-en, hét pedagógus érte el a nyugdíjkorhatárt, és 14-en kérték áthelyezésüket. Helyükre 61

Next

/
Thumbnails
Contents