Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - Pócsik Dezső: Beszélgetés Tóth Menyhért festőművésszel
— Barátod van Budapesten? — Igen. Kerényi Jenő, a szobrász. Művészete közel áll hozám. Ám igazi barátom a nép, az emberek. Őnekik festek, ők az árvák, nekik adom, amim van. Persze én is árva lennék nélkülük, ha kitagadnának, ha elvesztenének. — Ha így van, nem nagyon hátrányos az neked, hogy te nem tudsz festeni — itt felkapja a fejét s döbbenten rám néz, én tovább folytatom a megkezdett gondolatsort — a széles publikum számára? — Ez, érzésem szerint nincs így. Nem lehet, mert tudom, hogy a népélet és a szellem nívója állandóan tökéletesedik. Hiszem, hogy meg fogja érteni a mának a szavát. Persze az utat a művésznek is állandóan keresni kell hozzájuk. Az ősember is ismerte és szerette a művészetet. Ékes bizonyítékai ennek a sziklarajzok, a barlangfestmények, a föld mélyéről elő-előbukkanó primitív szobrocskák. A széles publikum nem igényli a fényképfestészetet. A népi mítosz is tele van irracionális dolgokkal, mint a tüzet okádó hétfejű sárkány, a parazsatevő táltos, vagy Vejne- möjnen születése, életútja. — Az életfelfogásod? — Egy mondatban: szeretek élni. Szeretek szabadságban élni. — A munkád izgalmas? — Ha a látvány érdekli a művészt; ha szereti a látottat, akkor egész biztos, hogy jó úton jár. Mert a szem, ha szereti a látványt, többet tud belőle kihozni, képes a természettel, a látottal azonosulni. Ha így próbáljuk a dolgokat reprodukálni, akkor már kezdjük másként visszaadni, alakítani, formálni érzéseinknek, belső vágyainknak megfelelően. Az érzésem, tudatom, telítettségem, látásom együttes vetülete a munka. Tehát változtatok, deformálok a látottakon, az érzelemtudat hatására, annyira s olyanra, amilyen az érzelmi-szellemi intellektusom. Röviden: a művész jelen van a műben a látható világ rovására. A látottak (szín, forma) az eszközök, a mondanivaló, az érzelem kifejezésére. Végeredményben így tudnám meghatározni a munkám, a stílusom. — A művészetet hogyan látod? — A művészet absztrakt fogalom. Szigorú törvényű, mint a szentírás, színes eszközökkel gazdagítva. A kolorizmus, a színek gazdag eszköztára mind-mind ennek a szolgálatában áll. A döbbenetes az, hogy ki adja mindezt. Honnét ez a szervesség? . . . Más oldalról a művészet etikai fogalom tükröztetése. Öntörvényű erkölcs. A szeretet és a szépség szemlélhetővé tétele. A humánum láttatása, az emberré tökéletesítés eszköze. Érzésem szerint ez a művészet. * A tűz lassan hamvába hal. Felettünk millió csillag gyúlt s ragyog remegő kékséggel. Az egyik éles fénycsíkot hasítva a gránit égbolton, zuhanni kezd. A Dunán úszó hajó tülkei feljajdulnak .. . Budapest, 1971. június 24. 29
