Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 5. szám - Buda Ferenc: Tanya-hazám (vers)

köd,

eső,

kérlelhetetlen szelek, sarak.

Magamtól ellöktelek, elhagytalak.

Ragyog a nap, tyúk kárál, kutya ugat, két lóval kocsi zörög.

Füst száll, fehér.

Pattog a tűz,

ropog az akáctuskó, akácgyökér.

Alvó föld tanyaország rozstáblát ringató homok ki gyógyít meg holdfogytán-fogantatott gyermek ki gyógyít meg sárházak-lakosa-nép ki gyógyít meg mi erősít meg ki gyógyít meg párlós füvekkel kézrátevéssel dögös és halálos nyavalyádból ki gyógyít meg?

húsöblök lóorrlikak párát szuszognak

vasvillát köpködő

É

vénember hortyog

toluló felleg fedi

J

az eget csillagtalanra

júdáska kis jézussal

S

egy jászolban

ketten másznak a

Z

toronysisakra

fejét csóválja

A

néz néz a torony

nyitott szeméből

K

harangja himbál

jézuska júdáska

A

ríva kalimpál —

Fal döbben, ablak rezeg,

dől hanyatt, dől a torony, reccsenő robajjal elzuhan,

fölriad ember, barom.

Ágyszalma zizzen, nyöszörög,

test, lélek csontja sajog, zsibbadnak gondok, tört vágyak, orgyilkos indulatok.

Hétfő fakad, szombat kiszárad, vasárnap nem világol, feljön a hold füstölgő szemmel, rémítő rézpofával.

Gyűrűznek napok, hónapok, hetek, évszakra évszak forog, kontinentális telünkre tavasz települ, vigasztalj virághozó, fürdesd a kanálispart köveit, sikoltó

15