Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - HAZAI TÜKÖR - Kunszabó Ferenc: Sugallat vagy akarat?

— És a legnagyobb államok is szívesörömest fogadják, mint ezt az INTEROBS esetében is tapasztalhattuk.

— Még valamit: Megegyeztünk, hogy az Ön felsőlégkör-kutató módszerét más is felfedezhette volna. Ezt a gondolatot átkapcsoljuk-e oda, hogy ha (az ember sorsába feltétlenül bejátszó véletlenek folytán) Ili Márton nem jut el a bajai Urániába, akkor most nem a fizikai tudományok kandidátusa, hanem teszem a biológiában, esetleg a földrajzban?

(Első eset, hogy nem felel azonnyom- ban. Elmerülten játszik az asztalon heverő apró műszerek, könyvek közül előkapart stopperórával):

— Véletlen tehát, hogy sorsom kezdetben több mindentől elütött, de törvény- szerű, hogy végülis valahol meggyökereztem?

— Igen. S ha a virágnyelvet elhagyjuk, akkor ez így hangzik: a tehetségnek meg kellett találnia a maga érvényesülési útját! . . .

— Várjon-várjon! Fenti egyezségünkből az is következik, hogy ha ezzel az Urániával történetesen bedöglöm, akkor később más megérzéseim (alias: újabb Csontváry-szerű sugallataim) is támadtak volna!...

Ijedten egymásra nézünk, és némi titkolózó arcmimika után egyszerre nevetjük el magunkat:

Nincs tehát isteni sugallat, hanem az ember van a maga szorgalmával, eszével, képességeivel — és sok mindent meghatározó sorsával! S mikor már nagyon szüksége van rá, mikor energiái már igen felgyűltek, akkor produkál magának egy fölső kinyilatkoztatást vagy egy megérzést!

*

— És most merre tovább?

— Az INTEROBS már megy a maga útján, s mellette még néhány kisebb munka. Ellenben: beszéltem már a magaslégkörben fellépő szelekről. Egyre bizonyosabb, hogy ezeknek sokmindennél

fontosabb szerepük lesz a jövő űrhajózásában, légiközlekedésében. Az INTER- KOZMOSZ legutóbbi, bukaresti ülése fogadta el az e témát indító programomat, melynek a LAMBDA nevet adtam.

— Ez tehát a következő lépés. Vagy ugrás?

— Három-négy év múlva megmondom.

— Az viszont már az előbb kiderült, hogy Önt nem nyomja a „kicsi ország, kicsi lehetőségek” teóriája, mely néhány évtizede oly divatos Magyarországon. De nem nyomasztja-e Baja, ez a határszéli kisváros? Hiszen mégiscsak többszáz kilométerre van az Akadémia nemzetközi tekintetben is komoly felszereltségű csillagvizsgáló központjától.

— Egyik sem nyomaszt. Az a meggyőződésem, hogy a „kicsi ország” elmélet hangoztatói gyakran — nem mindig, hiszen megvannak a reális korlátok — saját tehetetlenségüket, állhatatlanságu- kat vagy éppen kifáradásukat kompenzálják ezzel. ..

— Ne haragudjon, eszembe jut egy manapság nálunk szinte illetlen kérdés: mennyi a fizetése?

— Háromezer kettőszáz. De nekem még ez sem mérvadó: az ember (ahogy a sorsát vagy a jellemét) hazáját és szülővidékét nem cserélgetheti. Itt vagyok itthon! Itt van talaj a lábam alatt, tartás a gerincemben — itt vagyok III Márton, és olyan, amilyen másutt nem lehetnék!

52