Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - HAZAI TÜKÖR - Zoltán Zoltán: Szőlő vagy cellulóznyár?

tudom, hogy ti valóban tiszta homokföldeken gazdálkodtok. Talán ti is nyárfát telepítettetek? — tettem fel a provokatív kérdést.

— Arról szó sincs! — felelte Tamás. Nekünk 210 hold szórványszőlőnk és gyümölcsösünk van. Ennek nagy részével régen a mi tsz-ünk bíbelődött. Néhány éve azonban felszámoltuk a szőlészeti üzemágat. A szőlőt teljes egészében kiadtuk tagjainknak. Náluk van a legjobb kezekben. Mi nem bírtunk vele. Nem volt kifizetődő. Magunknak még annyi szőlőt sem hagytunk meg, amennyi a 10 hektoliter reprezentációs kerethez szükséges. Homoki gazdaság létünkre azt is úgy vásároljuk.

Nekünkfő profilunk a növénytermesztés és az állattenyésztés. Én a homokon majdnem olyan gabona- termést érek el, mint mások a feketeföldön. Burgonyából pedig még annál is jobbat, mert nyomom a földbe a szerves és a műtrágyát. Az állatokat is azért tartjuk, hogy legyen biztosítva a szervesanyag- után pótlás.

— Dehát akkor miért lelkesedsz a cellulóznyárért? — tettem fel újból az eredeti kérdést.

— Azért, mert jól keresünk rajta. Én már két éve megszagoltam, hogy sok tsz úgy fog ebbe kapaszkodni, mint a fuldokló a mentőövbe. Ezért berendezkedtem a nyárfatelepítéshez szükséges gépmunkára. Vettünk nyolc darab SZK—4-es traktort. Azok forgatják a környéken a nyárfa alá a homokot. Az elmúlt évben is kétezer holdat szántottunk így meg. Többet hozott, mint bármilyen más melléküzemág. Mi gépre és piacra szervezzük az egész gazdaságot! — ejtette ki a bűvös szót Tamás.

— Mi az, hogy gépre és piacra szervezitek?

— Mások ötletszerűen felmerült munkákhoz kaparják össze a gépparkot. Mi arra törekszünk, hogy lehetőleg kevésfajta géppel tudjuk megoldani feladatainkat, de minél jobban kihasználjuk gépeinket. Nem a munkához keresünk gépeket, hanem a gépekhez munkát, és amint a példa is mutatja, találunk. Vagy mondok egy másik példát. Nekünk tavaly különböző jelekből olyan érzésünk támadt, hogy 1971-re csirkedömping lesz. Akkor még törték a gazdaságok magukat a naposcsibéért. Fel is tudták verni a keltetők az árát 50 fillérrel. Mi azonban a rendelést is lemondtuk árfelhajtás címén, és megszüntettük a csirkefarmot. Most nem fuldoklunk sem a tojásban, sem a csirkében.

A tsz-ek többsége minden évben ráveti magát valamire, és így az sohasem hozza meg a várt sikert. Mi mindig olyanra igyekszünk koncentrálni, amire adottságunk van, és viszonylag kevesen foglalkoznak vele. Kis tsz vagyunk. Nagyot mi sem kockáztathatunk, azért nyárfatelepítéssel nem foglalkozunk.

— Ezt örömmel hallom! De akkor mit csináltok a gyenge földjeitekkel, ahová nem érdemes túl sok befektetést eszközölni a talajjavításra? — kérdeztem.

— Nekünk is van 600 hold kissé vizenyős, átszabdalt homokos területünk. Ezen legelőgazdálkodást folytatunk. Csodákat nem tudunk művelni, de ezt mégis jobbnak tartjuk, mint a nyárfát.

— Ügy érzem, hogy vitánk itt újból nyugvópontra jutott. Lesz cellulóznyár, de nem mindenütt, és így mindkettőnknek igaza lehet.

Nem volt szándékom sem leleplező riportot, se rendeletmagyarázatot írni. Nem olvastam a hivatalos lapok rendeletéit ezekről a kérdésekről. Lehet, hogy ezért az érvelés szakmailag nem eléggé precíz minden esetben. Nem is erre törekedtem. Csupán a józan ész logikáját kerestem az agrárpolitika labirintusában, mert érzésem szerint ennek abban is benne kell lennie.

Nagyon fontos, hogy ne essünk túlzásokba. A cellulóznyár hasznos növény, szükséges divatos növény lesz. Ám legyen! Azt kívánom csak, hogy kerülje el az úgynevezett politikai növények: a gyapot vagy a gumipitypang nem éppen felemelő karrierjét. Jobb sorsot kívánok neki a füves vetésforgónál vagy a mezővédő erdősávoknál is. Ez utóbbiakról ugyanis telepítésük után jó tíz évvel később állapították meg a tudósok, hogy több kárt tesznek a mezei gazdaságban, mint amennyi hasznot hajtanak. Ugyanis a rágcsálók, a különféle növényi és állati kártevők búvóhelyei, amelyek mindenféle hatékony növényvédelem hatását lefokozzák.

Van aki azt mondja: minden korszaknak megvan a maga divatos növénye. A magyar mezőgazdaság negyedszázados történetét csak abból is meg lehetne írni, hogy mikor mi számított divatosnak.

Bízom abban, hogy a divatbetegségek a cellulóznyárt és a szőlőt is elkerülik.

46