Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 4. szám - Dénes Zsófia: Egy kis séta a váradi hársfasoron

megegyezés Fehérné, az Új Hang és Zsuka között. Azt, hogy Zsukának semmilyen kötelezvénye nincs az iratok közt, azonkívül is, legtermészetesebb baráti feladatomnak tartom közölni, hogy nézetem szerint ebben az ügyben legfontosabb és mindent háttérbe szorító szempont, hogy Ady életének ezek az oldalai is hiteles és irodalmi formában öröküljenek meg, aminek kivitelére ebben az esetben egyedül Zsuka hivatott.. .

Ezt elhallgatnom Zsuka előtt nem lett volna helyes. Nem hiszem ugyan, hogy bárkinek, joga volna Zsuka kiadandó könyvének szerzői jogát kétségbe vonni . . . nekem legfőbb vágyam, hogy mielőbb olvashassam Zsukának ezt a könyvét.

Hogy végül magamról is írjak, jó néhány változatos foglalkozás után tavaly április elsejével kötöttem ki a múzeumnál. Azóta kiegészült a régi Rozsnyay-féle gyűjteménnyel és egyes magánszemélyek hozzájárulásával. Amíg múlt év novemberében sikerült tető alá hoznunk az Emlékmúzeumot.

. . . Sokat beszélgetünk feleségemmel Zsukáról, úgyszintén szegény Kilényi Irmáról is ... A régi tisztelettel és barátsággal csókolja kezét és reméli, hogy a most megtalált fonal többé nem fog közöttünk elszakadni:

Tabéry Géza

V.

Elküldtem neki levélváltásunk közben Az ismeretlen Ady kötetet, sikerült felhajszolnom. Ezt az ajánlást írtam a könyvbe:

„Küldöm a nagyváradi Ady-liúzeumnak — e múzeum első és mindenkinél errevalóbb, tárgyhozér- tőbb és tárgyszeretőbb múzeográfusa, Tabéry Géza író és barátom kérésére.

Ezt a könyvet én írtam Ady Lajosné emlékei, elmondásai és levelesládája felhasználásával. Nevemet nem viseli ez az első kiadás, mert jómagam 1942-ben múltammal és adottságaimmal »túlbaloldali« voltam a hitleri fasizmusnak, de az eljövendő kiadásokon elvárom szerzői jogom helyreállítását. A Szilágyság: Ady földje, faluja és népe élményét pedig nem mások szavából vettem, az az enyém volt egy egész, felejthetetlen nyáron át.

Azzal a szeretettel írtam és jegyeztem fel e könyv mindenik sorát, amellyel utolsó leheletemig hordozom magamban Ady Endre élő emlékét.”

Csatoltam a könyvhöz Ady Lajosné sajátkezű levelének facsimiléjét:

Az ismeretlen Ady című könyvemet Dénes Zsófia írta. Az én emlékeimet mondom el benne, és az örökölt Ady-ievelesládám tartalmát is ez a könyv ismerteti. De a toll, amely emlékeimet följegyezte és az összekötő szöveg, amely a leveleket sorrendbe fűzi, Dénes Zsófiáé.

Hozzásegítettem ehhez a kegyeletes munkához azzal, hogy I94I nyarán hónapokra vendégül láttam Érszentkirályon szülői házamban, honnét többször átrándultunk a négy kilométernyire fekvő Érdmindszentre. Ott mindenkit fölkerestünk, aki Ady Endrét még életében ismerte. Dénes Zsófia azon a nyáron bejárta Zilahot, Nagykárolyt, Szatmárnémetit, mindenütt Ady nyomában, majd elutazott Kolozsvárra is, hogy a költő ottjárta emlékeit onnét is egybegyűjtse. Úgy állapodtunk meg, hogy a szerzői jövedelem ötven százaléka enyém és ötven az övé. Ez a megállapodásunk ezentúli kiadásokra is fennáll, és örököseinkre is vonatkozik, ha magunk nem érnők meg a könyv további sorsát.

Barátság köt bennünket össze, szívesen dolgoztunk együtt, és az igaz munka önérzetével gondolunk ma is örömmel vissza a közös fáradozás óráira.

özv. Ady Lajosné

I955 tavaszán.

Tanúsítjuk, hogy ez az írás Adyné sajátkezű írása:

Fedák Béla, Bp. I. Váralja u. I 5. III. 4.

Tóth László, Bp. I. Attila krt. 4/a. I. 3.

Tabéry levelére pedig sietve válaszoltam április 14—-16-án. Ezt a levelemet teljes egészében közli Tabéry könyve (40. számú levél). Ebből itt csak azt akarom idézni, ami a váradi könyv szerzői jogára és jövedelmére vonatkozik Fehér Dezsőnével kapcsolatban.

„Amikor lementem Váradra, szóbelileg megállapodtunk, hogy ötven-ötven százalék. De mikor láttam a munkahelyzetet, hogy az reggeltől estig való dolog, akkor azt mondtam Fehérnének: adjon nekem teljes ellátást a munkahónapokra, és ez esetben én 25 százalékért vállalom. Nem akartam nem gavallér lenni,és a Kispipából hozatott déli napimenűket és aludttej-tojás vacsorákat 25%-kal megtérítettem. Igaz? — Erre július végén figyelmeztetett Pásztor Edéné Salamon Ilonka becsületes asszony (szeretem puritán emlékét): »Vigyázz, Zsuka, vigyázz! Van-e írásod a 25%-ról is? Nincs? Gyorsan csináljátok meg! Mert majd kiforgat. Én ismerem, én vezettem végig a kiadóhivatalát!«”

Erre írta meg Fehérné a megállapodást tartalmazó levelét:

I 942. Augusztus I.

37