Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Dénes Zsófia: Egy kis séta a váradi hársfasoron
DÉNES ZSÓFIA kis séla a váradi hársfasoron i. 1940 könyvnapján jelent meg első Ady-élmény kötetem, az Elet helyett órák. Ugyanaz év karácsonyán Nagyváradra utaztam akkori férjemmel, Nagy Andorral, aki bihari volt, és az újságírást a Nagyváradi Napló szerkesztőségében, Ady egykori íróasztalánál kezdte meg. Neki is megjelent röviddel előzőén Ady emlékét őrző regénye: Tavasz Váradon. A váradi írók és újságírók szeretettel fogadtak bennünket, élükön Hegedűs Nándorral, a Nagyváradi Napló akkori főszerkesztőjével. Egész sereg vidám és barátságos kolléga, szerkesztők, írók, művészek vendéglátásunkra az újságíróklubban bankettet rendeztek. Ott ismerkedtem meg Fehér Dezsőnével, Ady egykori laptulajdonos-főszerkesztője özvegyével és Tabéry Géza íróval, aki valamikor Ady és Csinszka baráti köréhez tartozott. II. 1970 nyarán Tabéry Géza Két kor küszöbén című posztumusz könyvében a bukaresti magyar könyvkiadó közreadta az író levelesládáját is. Ebben a sorozatban tizenöt levelet közöl, amelyeket Tabéryhoz 1956 tavaszától 1957 december 15-ig én írtam. Ezeket a leveleket elsősorban az akkor épp átszerkesztés és megjelenés előtt álló váradi Ady-köny- vemmel kapcsolatban írtam neki, hol válaszoltam, hol pedig kérdeztem valamit Gézától, aki akkor már az ottani Ady-Múzem igazgatóőre volt. E harmadik Ady-könyvem első elkészült nyomdai példánya 1957. november 22-én jutott el hozzám, Ady születésének nyolcvanadik évfordulójára. Hogy ez a nagyváradi s erdélyi dokumentumokat s az ott élő kortanúk vallomásait egybegyűjtő kötetem, az Akkor a hársak épp szerettek megjelent, azt Bölöni György szándéka döntötte el. Ő járt, ha jól tudom, 1955- ben, a felszabadulás után először Ady nyomában Váradon és magánál Tabéry Gézánál az Ady-Múzeum- ban is. Adatokért ment, mert Ady váradi éveiről írni akart. Géza közölte vele: „lecsengetés előtt”, az utolsó órában Dénes Zsófia felkutatott mindent ezen a területen. A kortanúk azóta már nem élnek. Ő maga pedig tanúja, segítője volt ennek a gyűjtő és ellenőrző munkának. És ezt a váradi anyagot elsősorban a fasizmus alatt mártírhalált halt Fehér Dezsőné emlékei felhasználásával D. Zs. írta meg és szerkesztette könyvvé. Ennek egyik példánya talán még megvan D. Zs.-nak. Amikor Bölöni visszaérkezett, tüstént felhívott engem, hol az a kötet, amit Váradon gyűjtöttem egybe. Megmondtam, két gépírt példánya készült: az egyiket — az enyémet — a Magyat Tudományos Akadémia Könyvtára őrzi. De a kiadás jogát fenntartottam magamnak. A másik példány sorsáról, amely Fehérnéé volt, nem tudok semmit. Bölöni kéziratomat rögtön elolvasta és azután megkért: a könyvet ne hagyjam meg nyers formájában, hanem az értékes adatokat és adalékokat szerkesszem meg, ahogy azt helyesnek és főként igaznak is ítélem. Ennyi kutatás után mit tartok „úgy” igaznak és mit nem, erre magamnak kell rámutatnom. A kiadónál ő hivatalosan is lektorálni akarja. Az Irodalmi Alap igazgatói irodájából (ő volt az igazgató) még jelenlétemben felhívta telefonon a Magvető kiadó akkori igazgatóját, Képes Gézát, és kérte, hogy ez a kötet Adyért mielőbb jelenjen meg. A szerződést a kiadóval megkötöttem, és tüstént elkezdtem a munkát. Bölöni valóban elsőnek végezte a lektorálást, majd később Hegedűs Nándor is érdemleges lektora lett könyvemnek. Ők néhol kiegészítették az adatokat, Fehér Dezsőné némely tévedésére maguk is rámutattak. Nagy körültekintéssel végeztem munkámat. Jól tudtam, hogy ez a könyvem hamis legendákat oszlat el, és közelebb viszi az irodalomtörténeti kutatást az igazsághoz. III. 1940 karácsonyán Fehér Dezsőnét otthonában is meglátogattam, mert ő volt Ady váradi éveinek legközvetlenebb tanúja és idővel csúcsai környezetének is beavatott ismerője. Amikor váradi látogatásomból visszaérkeztem Pestre, nyomban az alábbi levelet kaptam tőle. (Minden levél, amelyre ebben a tanulmányban hivatkozom, birtokomban van, a Forrás szerkesztősége ellenőrizte.) 1940. December 27. Nagyvárad. Zsukám! Toronymagasra nézek fel hozzád most, hogy egyszuszra elolvastam gyönyörű könyvedet. Istenem, talán szegény Ady Endre még nekünk, akik barátai és szívből szerető emberei voltunk, sokkal tovább élt volna, ha „Te” vállalod mellette az igazi társ szerepét mint feleség. A magyar irodalomnak pedig mit tudott volna még adni — melletted!? ...Szép, remek, igaz könyvedből megismertelek... most kikívánkozott belőlem ez a néhány sor azonnal, ahogy alig estétől délig átéltem, átélveztem gyönyörű stílussal megírt könyvedet. Szerető köszönet érte és meleg ölelés férjeddel együtt neked Fehér Dezsőnétektől 3 35
