Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Békési Gyula: Versek - Papp Lajos: Évek hatalma (vers)
Meghalni s újra élni egy sikongató újabb életért aki benned dobog mert általad van Halk szél szökött az ágra (a sebész nyúl a késért) Levelek mocorogtak a pókhálós ég alatt Bocsáss meg nékem minden szóval-szemmelverésért s hogy húsodba harapnak kék-könyörtelen vasak Egy kósza légy kínlódott az üvegen erőtlen zümmögő akarással hogy hátha tudna szállni Bocsásd meg hogy szeretlek Biztonság vagy köröttem A verőfényé melyben jó veled együtt járni Gondjaim árnyékában ha szorongás fogott el kezedbe kapaszkodtam akár a riadt gyerek A semmi árnyékában s körülvéve ködökkel magányosan vergődsz most Segítenék Mit tegyek? Sietve jöttek-mentek orvosok ápolónők rám néztek talán szóltak is (mélyebb színű az ég erősebb a nap fénye) Másfél órája vagy több s nem hallani még mindig a gyermeksírás neszét Nem hallatszik még mindig a zajok megkönnyebbült föllélegzése bentről Rám szakadt a félelem Az ablak mellett ültem míg lelked visszalendült a túlpartról hogy éljen Megőriztettél nekem Összesodort véletlenül veled a téli köd Egyedül ültél s magam voltam hát ott maradtam Kinyílt ragaszkodásod melegített mint a föld a búzamezőre szállt fürjhangú alkonyaiban Szerelmünk így kezdődött szép színes kacskaringók selyemszalagok nélkül és őszintén azt hiszem Palotát sem ígértem kacsalábakon ingót Hozzám hajoltál mégis mosolygós-kedves hívem S odakinn október volt közömbös-aranysárga Valaki megérintett — erős fia született Egy elfutó pillanat az arcod sápadtsága (nyolc év is elfutott már) Segítnék Mit tegyek?
