Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Kiss Benedek: Versek
KISS BENEDEK CSONTCITERA Mintha mellhártyagyulladást, lábon húztam ki annyi pusztulást! Egyszer a szív, máskor a tüdő — rogyasztott, rontott mindig az idő. Levegő volt a ruhám, zabáltam mocskot, ködöt. Magyar úr botjához még mennyi jött! S mégis, mintha mellhártyagyulladást, lábon húztam a sok pusztulást. Valami persze mindig veszett. Kilyukadt a gyomor. Lyukas a zseb. Valami itt is, ott is szakadt. Hogy megmaradtam? Más sem maradt. Más sem maradt, mint csont, lefosztva. Lennék én jó, de jobb már a rosszra. Élő csontok fönt, lent a holtak. Élőt és holtat de megraboltak! Testünket de összevissza fúrták! Ha szél támadna, beomolnánk. (Kísértő dal) Gödrösült halmokon eleven vázak: emeljünk .feleim, csontból házat! Kössük meg enyvvel, mésszel meszeljük. Reppeg a foszfor lidérce, felsüt. Csontjaink, a züllött, vén bakok hadd nyalják egyszer még a sót! Igyanak, verjenek csontciterákat, dobnak a nagy kék plafont! Hús a húsnak támad, hús a húst elemészti,
