Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - NÉP, TÁJ, HAGYOMÁNY - Sütő József: Kun nyomoka Kiskunságban
s hallod Babits szavát, | Krúdy hárfája zengi be az ausztrál éjszakát (Márai Sándor) — így vagyunk. Mikor nem volt államunk, 1 millió, nagyrészt írástudatlan magyarból tizenötmilliós nyelvi közösséggé fejlődhettünk. Mikor van országúnk,solyan államunk, amely történelmünkben páratlan módon segít virágba borítani nyelvünket és nyelvtudományunkat, a magyar nyelv jövendőjének aggodalma jogos ugyan, gondnak nem szűnő, de minden reménnyel teljes is, ha hűek vagyunk, s e hűség csillagfénye alatt leszünk képesek élni. A vas szegekkel veretés nem gyengeségünkre vall; erőnkre annál inkább. SÜTŐ JÓZSEF Kun nyomok a Kiskunságban A ma már kihalt kun (oroszul polovec) nép a török népek családjában az ún. kipcsakok nyugati ágát alkotta. A qun és quman jelentése a törökségben egyaránt „fakó, sápadt,“ nem valószínű tehát, hogy Cumanus, cumano, Coman stb. nevét a nyugat-európaiaktól kapta, mivel a Kuma folyó mellett is laktak (Cumanus= Kuma melléki, kumai). Átkelvén a Volgán a XI—XIII. századokban a kunok a dél-oroszországi síkságon törzsszövetségben éltek, és általában nomád állattenyésztő életmódot folytattak, de itt-ott le is telepedtek. Ismertebb városaik voltak Szurgov és Sarukany és mint fontos kereskedelmi pont az Oroszországból, a Volga mellékéről, Trapezuntból és Konstantinápolyból jövő utak kereszteződésénél a Krímben Szudak. Még a XIV. században is fontos lehetett kereskedelmük a nyugati népekkel, mert az olasz (és német?) kereskedők érdemesnek tartották, hogy ennek megkönnyítésére és hittérítés céljaira nyelvükből egy szójegyzéket állítsanak egybe. Ez lett a kun nyelv legfontosabb fennmaradt nyelvemléke, az ún. Kun kódex (Codex Cumanicus v. Petrarca-kódex, 1303). A tatárjárás sodró ereje (1237) legnagyobb részüket menekülésre késztette. Egy részük Magyarországra és a Balkánra költözött át, de hogy Oroszország területén is, régi területükön is maradhattak, éppen a Kun kódex bizonyítja. A Magyarországon letelepedett kunok el magyarosodása és a magyarságba való beolvadása aránylag hamar és szinte észrevétlen megtörtént. így a Tisza-vidék magyarsága az összeolvadás következtében a XIII. sz. végén és a XIV. elején lélekben, szokásban és erkölcsben egyaránt keleti, törökös színezetet öltött. Sok tekintetben ez a terület, ez a nép bizonyos szembefordulást jelentett a németes nyugati orientációval, itt alakult ki ez orientáció ősi Kelet felé húzó ellenzéke. Kézai ekkor ülteti be a magyarság leikébe az Attilához való tartozás mesefáját. A terület azonban a török uralom alatt igen sokat szenvedett, lakossága alaposan megfogyatkozott, úgyhogy más vidékről kellett kiegészíteni vagy benépesíteni egyes elárvult kun településeket. Ez még inkább jellemző a török uralom alól való felszabadulás idejére. Ezért alakult ki aztán az az általános vélemény, hogy a Kunságnak éppen az említett lakosságcsere és kiegészítés következtében nincsen elég erős és régi hagyománya, mert lakossága, mely megtelepedett az ősi szállásokon már nem kun eredetű, noha ragaszkodva a privilegizált jogállásához tudatosan is ilyennek vallja magát. Szekfű Gyula éppen Halas helyzetét emeli ki mint erre jellemző példát, hol az 1699-i összeírásban 106 családból háromnegyed az idegen bevándorolt, a körülötte elpusztult 7 falut mint pusztát használják. „Feltehetjük-e — írja —, hogy a hét eltűnt falu lakosságának leszármazói mind ott rejtőzködtek a halasi egynegyed be nem vándorolt lakosságban?” . . . „Halas ősi kun lakossága helyén már a török korban is dunántúli magyarok ültek” (Magyar Történet, III. 446.). A török utáni időkben tehát „bizonyos, hogy századokra visszamenő,ősmagyar tradíciókat a dunai és tiszai településterület legnagyobb részén nem kereshetünk” (i. m. IV. 466.). Noha a kunok hamar beolvadtak a magyarságba, a keresztény hitre való áttérésük mégis nehezen ment. Egy századon át igen erősen ragaszkodnak a maguk pogány vallásához. A XIV. században még javában folyik a „tatárok hitére tévedt” kunok és jászok térítése, és csak 1365 táján jut befejezéshez „Kötöny népének kátólizálása”. Ősi vallásuk, a „tatár hit” a pogány sámánizmushoz hasonló lehetett. Mikor róluk mint tatárokról szólanak az oklevelekben, rendszerint vallásukra értik (bár maguk a tatárok is a törökök kipcsak ágához tartoznak). Ez sokszor megtévesztő. A katolikus vallás ez aránylag 72
