Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - NÉP, TÁJ, HAGYOMÁNY - Benedek Péter: Vallomás az életemről
de nagyon kevés. A gyerekek úgy vannak nevelve, hogy még a szüleiket is újra iskolába kéne járatni, hogy egy kis tiszteletet tanuljanak. A gyerekek mindenütt csintalanok, de ez ami itt van, ez borzasztó. Kimentem a Tömörkényi utcába festeni, de nem tudtam dolgozni, mert a gyerekek dobáltak rossz almával. Kénytelen voltam hazamenni. Egy darabig nem festettem, elmentem dolgozni. Szüretelni jártam. Kimentem egy parasztgazdához dolgozni, a Batta Lászlóhoz. Ott kapáltam, rozsét vágtam, még markot is szedtem. Olyan voltam, mint Petőfi Bolond Istókja, mikor Debrecenbe bement. Amikor már fogyott a mezei munka, akkor a tehenet őriztem. Nagyon bántott, hogy nem festhettem. Danoltam a tehenek mellett, hogy vigasztaljam magam, meg előadást tartottam magamnak, úgy mint a rádióban szokták. Gondolhatták, hogy bolond vagyok. Itt is, mint mindenütt, kihasználtak. Úgy vetettek 10—20 forintot, mikor meggondolták. Kosztot adtak. Egyszer télen 1954-ben elmentem az erdőbe, hogy szedek fát. Zsadony Miklós, Dunai Károly meg a Péter Imre, a Művelt Nép társszerkesztője kerestek. Igen erélyesen. Már éppen jöttem haza a rőzsével. Letettem egy szőlőtáblánál, hogy pihenjek, és láttam, hogy emberek jönnek a vizesárkon át. Ám látom, hogy felém tartanak. Már indultak, hogy megkeressenek. Aztán mondták, hogy céllal keresnek engem. Mindegyikben az az akarat volt, hogy ne menjek a Battáékhoz, hanem fessek továbbra is. Zsadony elvtárs írt egy levelet a minisztériumba, hogy nem lehetne-e engemet segíteni valami pénzzel. Be is rendelt a Kultúrházba, hogy ott fessek mindennap. Be is mentem, ott festegettem. Még azt is elintézte, hogy a szeretetházba járjak el kosztra, hogy az se fogyjon otthon. Feleségem a Bükkiékhez járt be dolgozni. Meg is jött a nyugdíjam, 1954. áprilisában 500 forint, később 800 forintra emelték. Akkor már nem jártam a Szeretetházba kosztolni. Továbbra is ott festegettem a Kultúrházban. 1954-ben volt kiállítás Gödöllőn. Odaküldtem 2 képet. Az egyik a „Paprikafűzés”, a másik a „Toborzás”. A „Toborzás” el is veszett. Király Béla elvitt egy képem, a ,,Rétescsinálók”-at, és el is adta Pesten. Egyszer mondtam a Király Bélának, hogy elmegyek tájképeket festeni. El is mentem. Hébe-korba be-bementem még a Kultúrházba, de hogy már nem ott festettem, lassan lemaradtam. Nem volt megfelelő szoba. Aztán otthon festettem tovább, míg csak ide nem invitáltak a Kossuth Múzeumba. Most is jó képeket festek, mint azelőtt, képességem csak nem fejlődött vissza úgy, mint mondták néhányan. Csak a képeket kell megnézni, és meggyőződhetnek az igazságról. 1929-ben mondták, hogy mi hasznom a nagy hírnévből, ha nyomorgok. Nincs igazuk, mert azzal még jót teszek, ha az országnak, meg magamnak hírt szerzek. Inkább, mint gyalázzanak holtom után is. A léleknek is van táplálékra szüksége, nemcsak a testnek. Most is másnak az örömit keresem képeimmel. Meg saját gyönyörűségemre festek. A gőgös, büszke embert nagyon megvetem, még jobban, mint a részeg embert. Én már 70 éves leszek nyáron, de én még fenyítve sem voltam, nem még büntetve sem. A békesség embere vagyok, nem szeretem a pörlekedést. Éppen azért a háborút én is ellenzem. A háború nagy károkat okoz, sok véráldozatot kíván. Én mindig csak a békességet szeretem, meg szerettem is. Ha nekem valami bajom van, inkább tűrök, minthogy pörleszkedjek. Csúnya az, ha valaki úgy él, mint az oláhcigányok, akik mindig egymást marják. Most itt festek télen a Kossuth Múzeumban, nyáron meg kint a szabadban táj képeket. Hogy mik a terveim? A nyáron itt a múzeumban kiállítást akarnak rendezni a részemre. Arra készülök. Szeretném megfesteni még a „Toborzó”-t, a „Vesszőfutás”-t. Apámat, ahogy elmeséli a boszniai hadjáratát munkaközben. A ,,Kuglizás”-t, a „Tolvaj huszár”-t Petőfi verse alapján. Jelenetet a „Csókos huszárok” c. film bői. A nézőket, ahogy sötétben nézik a fii met; csak a film lenne világos. A huszár hajlik be az ablakon, és úgy csókolja meg a lányt az ablakban. Ezeket szeretném megfesteni. Na meg a „Kato- nafogás”-t, mert régebben kötéllel fogták a katonákat. Cegléd, 1959. október. 60
