Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Erdélyi József: Öreg csődör - Galambosi László: Versek
ERDÉLYI JÓZSEF ÖREG CSŐDÖR Öreg csődör, lovak nagyapja; ideje múlt, lement a napja; akárhogy is ragyog a nap, — jó csődör volt; hát mind a két szemére vak. Lóg a hasa, gerince hajlott; sörénye-farka csapzott, tarlott; tövig koptatta a fogát; nem hág többé; búsul, — tán szégyenli magát. . . Ajkát ejti, nyelvét harapja a vén csődör, — lovak nagyapja; szeme csipás, folyik a nyála; nem bún kozzák le: közeleg a halála. Görbe nyakán nagy fejet lógat; nem kap többé kancacsikókat, vén kancákat sem az öreg, kimustrált mén; az almon nyögve hempereg. Fia, az új csődör, a Bátor, mint száraz földre futózápor, úgy rohan, két lábon, röhögve, a kancára, az anyjára is, az öregre . . . GALAMBOSI LÁSZLÓ MONDÓKA Hóka. Selyem Hóka. Késsel jött a róka, csirke-ménes torka véres, cipelik adóba. Tehénke, hat járom szögét kalapálom, égből lopott kantár csattog fehér paripámon. Menyasszony gerince, rajt muskátlik inge, a vőlegényt részeg hóhér jaj! föl ne feszítse. Mentem, kútra mentem, vödröt merítettem, kakaskörmöt öreganyók ablakába tettem. Pipaszúrkálóra hunyorgat a csóva, pohár köré csavarodva anyám olvasója. rr TŰZ Fölborítva jászol, boglya, sír a szalma tüzes tornya, Juli néne seprőt patkói, meszet fröcsköl piros kontya. Tűz táncol a levegőben, kárminvörös lepedőben, árny-csuklyások közrefogják, banya ül a kereplőben. Suttyan a víz kakastolla, zsugorodik jászol, boglya, patkó úszik, füstös haj lóg bikanyakra csavarodva.
