Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - Cigány népballadák
Cigány népballadák ELVESZTEM, ELVESZTEM... Elvesztem, elvesztem, Észre sem is vettem —, Észre sem is vettem, Verje meg a Mária. Ahol jön a vonat, Zörgését is hallom — Azon jön el hozzám Kedves szép galambom. „Merre jártál, apám. Hosszú esték hosszán?” „El is eljártam volt Amerika földjén.” „Merre jártál, babám, Hosszú éjszakákon?” „Verjen meg az isten, Ha jó bort nem hoztam! „Minek jártál, apám, Amerika földjén?” „Néked hozni, fiam, Koronát, egy ezrest.” Amerre csak járok, Nyílnak a virágok —. Mind utánam járnak, Ahány leányt látok. „Nem kell nékem, apám, Korona, se ezres; Ami nékem kéne: Három szál virág az!” Ne nézzél rám, asszony, Ravasz két szemeddel — Mert ha reám nézel, Megszédülök nyomban!’ „Minek néked, fiam, A három szál virág?” „Attól lesz csak, apám, Kicsinyke jó kedvem.” „Amerre csak járok, Rád gondolok egyre — Ifjú leány vagyok, Rázsapiro; arcú . . .“ SZEGÉNY BETEG DUNCSILA Szegény beteg Duncsilának Nyaka vastagodott zsákká, Szeme tálasodon tállá. Kinek koronája kerék: A nagy császár retteg pedig, S fél az egész birodalma . . . Hét esztendőn át nyomorgó Duncsilának húgocskája Hímzőkeret mellett hímez — Hímzését, hogy fejti, varrja? Tudja isten: könnypatakja csordogál. Imigyen szól bátyja hozzá: „Édes húgom, miért rívol?” „Jaj, hogyisne sírnék-rínék, Hisz levél jött a császártól. Hogy miolta ágyad nyomod, Szegény lett a város, Zsiványok tanyáznak ottan már most.” Ő meg mondá: „Ne félj, húgom, Azokat én mind legyőzöm — Istállómba menjél inkább, Kedves lovam hozd elébem.” Istállóba ment a húga, Kedves lovát ki is hozta, Díszes nyergét rá is dobta. Duncsila a lóra pattant: „Adjad, húgom, buzogányom!” A buzogányt néki adta, Amaz nyergébe berakta: Útjának így indult vala —, Hosszú útnak úgy indula, A kocsmákat véve sorra. Méné nyomorún és nyögve, Lova vágtat, habzik közbe. Magas császár udvarába érve Magas udvar kapuján belépe. A császár, hogy megpillantá: „Szegény beteg Duncsila! Miolta az ágyat nyomod, Nincstelen lett városom!” „Ne félj, császár, ne bánkódjál, Megölöm én mind, ki bánt!” Azzal mén a zsiványokhoz,
