Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - Goór Imre: Versek
messzire látó, a halott szeme messze-kiáltó . .. Halottak szeme ékkő. — Mártírság napja, mért jöttél, fekete szirmú rózsa? Akinek élete védve van hatalommal, nemes vadakra vadászni bátor pisztollyal, késsel, szuronyokkal. Vadakkal vadra vadászni pisztollyal, késsel, szuronyokkal. — Fogd meg a lábát, húzd! Pisztoly a hátnak, súly az idegnek kényszerrel-zakatolva parancsol . . . Gödörbe menni! Társad gödörbe tenni! Önhányatásomra! — Átkozlak anyám! Riogató szerelem-rohanásod árulóját, mért hagytál megszületnem? Halálriasztó simogatásod árulóját, mért hagytál megszületnem? — Cipellek, testvér, mért keseregsz, fekete vért rám mért öklendesz? Cipellek testvér (mit tudod te!), megnőtt a súlyod kétszeresre; fejed ütemre bólong — úgy van! —, húzlak kavicson, húzlak húgyban, húzlak, ahova mást is húztam . . . s tartalak: engem el nem engedsz, cipellek, testvér, miért keseregsz? S átkozlak, anyám! Átkozom a belőlünk sarjadt hegyet.. . — te akartad, hogy hegy legyek! Szerelmed-magvát riogattál, árulódat, születni hagytál hullahordásra, hegyrakásra, heggyéválásra, hegyhalálra. — Hol van megóvó anyaságod? Mentő szerelem-rohanásod? Halál riasztó simogatásod? Soha-soha-elárulásod . ..? 15
