Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Nino Nikolov: Versek
NINO NIKOLOV TARTS Kl, GULLIVER! Megőrizned az ifjúság egyetlen sebesen múló napját is nehéz — hát úgy szeress, gyűlölj, legyőzhetetlen, hogy törpe semmiségeket ne nézz! Liliputi fogságban lekötöznek saját hajaddal. Tűröd hallgatag. A kín megrémített. Mert megelőztek, hogy amíg lehetett, megmentsd magad. Fekszel. Sohasem érezted a földet egész lényedhez ennél közelebb, összeolvadsz vele. De legelsőnek te érzed meg a földrengéseket. És élni fogsz. Megszabadulsz a lánctól. A világ sötét — suttogod —, lever. Figyeld, fölötted legyek raja táncol, még ők is szállni tudnak, Gulliver. (Király Zoltán fordítása) A CSAPSZÉK A vihar szétfútta a lábnyomot, bárd énekébe süppedtek a léptek: kapitány-szakállú, kormányosbozontú férfiakról beszél az ének. Ránc-faragás az arcokon, a kézfejet hajókötél csupálta. A matrózok tengernyi szíve leszállt a tenger mellkasába. Ének maradt fenn, tréfáképpen, részeg költő mit elhadart. És rum, folyékony fájdalom — a part. (Gergely Ágnes fordítása)
