Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - SZEMLE - Simon Zoárd: Lugossy Gyula: Körforgások
kívül a lakáshoz „a szobá”-hoz tartozik, beleszövődik, vele formálódik, indulatokat vált ki, és meghatároz tevékenységeket. A lakás, a menedékhely megszerzése nem mindig egyszerű úton, egyszerű eszközökkel és nem mindig tiszta természetességgel történik. Czakó Gábor regénye arról ad példát, mennyire megváltoztatja, átformálja, alakítja a különböző embereket ugyanazon cél, történetesen egy lakás megszerzése, és nem akárhogy, hanem minden áron, bármi áron, ha kell az érzelmek megcsúfolásával, gúnyos használatával, a legbelsőbb kapcsolatok kihasználásával, elárulásával. Barátok, szeretők, anya és fia gyűlölködése fojtogatja a történetet, tovább fokozva gyilkossá válik az, aki éppen a legszeretetreméltóbbnak látszott. Hogyan lehetséges ez? Czakó Gábor megpróbál válaszolni, de míg a válasz csattanós és szépm egfogalmazásáról gondoskodik, addig egyre távolabb kerül „a szoba” hideg, kíméletlennek induló légköréből, mintha beleszívódott volna a falakba az általános érvényű probléma, amely úgy is indult, egyéni tragédiává szűkülve, amely megközelítő feleletet adott volna a feltett kérdésre. A történet: kíméletlen harc egy lakás megszerzéséért. Egyetlen akadály a Mama. Botos átadja a Mamát régi albérlőjének cserébe a szobáért. Attila, az albérlő, aki tulajdonképpen szerette a Mamát, meggyűlöli a bosz- szúból maga alá piszkoló öregasszonyt, aki szinte szótlan szemlélője és szó szerinti áldozata az eseményeknek. Piroska, Attila szerelme megpróbál segíteni, de tehetetlenül nézi Attila változását, a Mama iránti gyűlöletét. Erősen hozzátartozik a cselekményhez Kati, az elvált asszony egy gyerekkel, aki később Botos felesége lett. Kati előtt egyetlen cél lebeg, a kissé buta Botoson keresztül lakást szerezni. Ebben a harcban egyre-másra megbuknak a szereplők, egymás után válnak meg- alázottakká, megalázókká és egyben tehetetlen, bizonytalan szenvedőkké, tartás nélküli élőlényekké, Attila személyében gyilkossá. De kényszerű és szükségszerű-e ez? Erre kerestem választ Czakó Gábor regényében. Szerinte igen, ha halk is és szélsőséges is az igen. Én úgy érzem, nem. OCSOVS7.KY LÁSZLÓ LUGOSSY GYULA: Körforgások szereplők nem eleven emberek, hanem árnyak, szkémák, s a magány, a modernre színezett taedi- um vitae közegében kallódnak. Hogyan élnek ezek a nouveau roman technológiájával készült homonculusok? A harminckilencedik születésnapját ünneplő férfi lelki magányában és az öregedéstől való félelmében megzavarja egy szerelmespár együttlétét; az öregedő agglegényt kéjlesővé teszi a keserű unalom; a bakter életének egyetlen élménye egy fantasztikus maszturbáció .A normálisabbak csupán autót lopnak, hogy karambolozhassanak, vagy utcákon ődöngenek és idegen lakásokba kukucskálnak, s néha ismeretlen nők szólítják le őket. így forognak körbe e könyvben a sivatagszürke napok és évek. Az író a hétköznapok világában élő kisember tragikumát akarja ábrázolni. Az elbeszélésekben alkalmazott szemlélet és stílus nem alkalmas erre. Lugossy nem a tapasztalásból kiindulva teremti újra az élecet, hanem divatkellékekből, elvont képzelgésekből. Az alakokat nem érzelmek, gondolatok éltetik, hanem a nyomdafesték. Érzelmi életük olyan, amilyennek a kamaszfantázia elképzeli. A gondolatok igazságát, emberi tartalmát közhelyek álmélysége pótolja. PL: az öregedés lelki tüneteit, gondjait a fiatalok iránti irigységre és a nemi energia megszűnésétől való félelemre egyszerűsíti és torzítja. A szexualitás olyan teret, jelentőséget kap, minta pubertáló képzeletében: a coitus szinte élettartalommá válik, s az egész élet egy óriási és ízléstelen szex-filmhez hasonlít. Ez a pánszexualizmus nem az egészséges, a lélek kedvességét, nyájasságát is tartalmazó erotikát ábrázolja, hanem a fülledt, neurotikus kamaszfantázia Wunschtraum-erotikáját. Stilárisan ez leginkább a Munderotik jelenlétében nyilvánul meg. Nehéz eldönteni, hogy a stílus gyerekes túlzásai, banalitásai (most eltekintünk az írásmód kirívó magyartalanságainak, képzavarainak bemutatásától) következtében váltak-e az elbeszélések alakjai lélektanilag hiteltelenekké, sőt tor- zakká, vagy az emberértelmezés bizonytalanságai, hibái hazták-e magukkal ezt a modoros, az élet reprodukálására, a világ tükrözésére képtelen stílust. Tény, hogy egyetlen élő alakot nem tudott Lugossy teremteni. S ez minősíti teljesítményét. Talán több szerencséje lesz, ha a jövőben elfogulatlanul szembesíti koncepcióját, elképzeléseit a valósággal. SIMON ZOÁRD Lugossy első kötetének elbeszéléseiből nem a valóság képe rajzolódik ki, hanem egy írói fikció ábrája, melyen átüt a divat előrajzolt mintázata. A „Körforgások” világa apró-cseprő tényekből, sőt: tényeknek álcázott kitalációkból összemesterkedett művilág. A történetek egy előre kifun- dált önkényes világfelfogás illusztrációját adják. A *
