Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - HORIZONT - Kovács Győző: Thália Kassán

kezdve szeretnénk «Jelen lenni» a szlovákiai magyar kultúrában; szeretnénk cselekvőén részt venni formálásában, megújításában. . . Szándékaink, terveink, céljaink azonban önmagunkért valókká válnának, ha nem fogadná be, s ha nem mondaná a maga nyelvén tovább. . . S egy színház, amely a «vox humana»t- akarja tovább adni, mi másra vállalkozhatna, mint a gondolat, az emberi hang, az emberi fájdalom és öröm százszori, ezerszeri — más-más tartalmú — újraismétlésére, újrakiáltására. Mi más lehet a cél, ha nem az emberi gondolat felismertetése, továbbadása. . . A cél mindig ugyanaz: «jobbá tenni a világot». .

Valamiképpen itt és így kanyarodik vissza a kétszáz év előtti — akkor talán homályosabban megfogalmazott, s kevéssé tiszta kategóriákkal dolgozó — kulturális célkitűzésekhez a kései nemzedék. Emberi, haladó és nemzeti legyen: e háromnak rendkívül bonyolult, dialektikus kapcsolatában kell felismernünk a célkitűzés lényegét. E célkitűzéshez tartozik az is: népi hagyományokat kívánja a kassai Thália Színház ápolni, az ősi magyar elemeket visszahozni a színjátszásba, saját színházi kultúrájába. Rendezés, koncepció, a megvalósítás — erre törekszik.

A művészi munka a vezetőséggel, művészeti tanáccsal és a több mint tizenöt színésszel önálló; anyagi lehetőségeikkel, adott keretek között maguk gazdálkodnak. Szigorú fegyelemmel, még szigorúbb önfegyelemmel, és határtalan lelkesedéssel végzik ezt a munkát. Idővel a repertoárt bővíteni is akarják (amikor majd Kassán is rendszeresen fellépnek); igaz, ez nagyobb erőfeszítést követel meg majd mindenkitől. Hiszen Sarkadi, Capek, Csehov, Achard művei, illetve Lenin októbere, stb. szerepelnek a tervek között. S majd egyszer: a régi hagyományokhoz is hozzányúlnak, a komáromiak segítségével szeretnék majd — évek múlva — színre vinni a Bánk bánt.

„A színház meglesz!” — ezzel a felkiáltással, ily akarattal indultak a törzsgárda tagjai a „toborzóútra”, tavaly ősszel. Ma már valóság: Kelet-Szlovákia falvait járják, de — mint pl. ez év szeptemberében — egyhónapos vendégszereplésen léptek fel Nyugat-Szlovákiában is. Sikeres bemutatókat vallhatnak máris magukénak: Goldini: Két úr szolgája, Ibsen: Kísértetek, Gál Sándor: A szürke ló, Cocteau: Rettenetes szülők, vagy a Szerelmem Donna Rita stb.

A kassai Thália Színház hagyományokat folytat, hagyományokat éleszt — modern korunk problémáit közvetíti a színjátszás, a színpad művészi eszközeivel. Kulturális missziót tölt be.

70