Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Bognár András: Űrhajó a földön - vagy fantasztikus történet?
hogy JEZEKIÉL minden olyan szerkezetet, amely a gépezetek vagy az űrutasok „hátára ’’volt kapcsolva (s esetleg mozgott is), szárnynak nevezett, mivel nem ismerte rendeltetésüket, titokzatosak voltak előtte. . . Az ókori ember számára a repülés igazán titokzatos valami volt: a levegőnél nehezebb tárgy felemelkedése. .. Nem jelent nehézséget annak az értelmezése, hogy a mozgó szárnyak olyan hangot hallattak, mint a nagy vizek, a zsibongó tömeg vagy a zajongó hadinép. Ha a szárnyak a boltozaton kívül mozogtak, valóban megsuhogtatták a levegőt; de ha belül is kezdtek forogni, megrezegtették a gépezetet és környékét, azaz zajt keltettek. S ha még figyelembe vesszük, hogy valahányszor megjelent valahol a gépezet — vagy a fehérbe öltözött férfiú —, mindig felhő keletkezett körülötte (nem porfelhő vagy füst, hiszen ezeknek a fogalmával tisztában volt a szerző, s nyilván nevükön nevezte volna őket, ha valóban azok): itt kipufogó gázra, a rakétamotor kifúvott anyagára gondolhatunk: ezek keletkezése tényleg robajjal, suhogással jár... Mind a két leírás említi, hogy „szárnyuk alatt négyoldalt emberkéz volt”, ill. „a szárnyuk alatt emberi kézhez hasonló valami jelent meg”. Ez az emberi kézhez hasonló valami nyilván manipulátor volt: talajminták gyűjtésére használhatták, amíg ki nem szálltak a gépezetből; máskor meg olyan tárgyak érintésére-mozgatására, amelyek túlságosan forróak vagy sugárveszélyesek voltak. Erre az utóbbi felhasználásra utal az a megjegyzés, hogy a kerub ezzel a kézzel adott a közöttük levő tűzből, „izzó szénből” a fehérbe öltözöttnek. Ez már nyilván megfelelő felszereléssel rendelkezett ahhoz, hogy ezt a „tüzet kezelhesse”. Van még az elbeszélésben egy nagyon figyelemreméltó részlet: a kéz mindkét felén teleírt könyvtekercset nyújt a szerzőnek és megeteti vele (2,9—3,4). Mit jelent ez? Bizonyára azt, hogy a „repülő tárgy” utasai kapcsolatot próbáltak teremteni JEZEKIELIel: sok és fontos dolgot közölni vele. De hogy ezt a tekercset meg kellett ennie. . .? Ez jelentheti azt, hogy nagyon az emlékezetébe kellett vésnie, magáévá kellett tennie egészen a mondanivalót. . . A keleti ember szereti a képes beszédet: amit nagyon tudunk, ami egészen a miénk, azt mintegy „megettük”, részünkké vált. De felvethetjük így is a kérdést: el tudhatta-e olvasni a szerző azt az írást; vagy megfordítva: az űrhajó utasai le tudták-e írni mondanivalójukat olyan jelrendszerrel, hogy JEZEKIÉL olvashatta és érthette. ..? Aligha! ...Sokat hallunk manapság az elektronikus számítógépek információkkal való „betáplálásáról”: ismeretanyaggal etetik meg a gépet.. . De felidézhetünk egy másik vaskosan-reális kísérletet is: 1960-ban MC CONNEL az emlékezés mechanizmusát tanulmányozva örvényférgeken alakított ki feltételes reflexet. Az akváriumban tartott állatokat fény felvillanására áramütés érte. Erre azok összehúzódtak, és elfordultak a fénytől. 134 esetben kapták meg az ingert. Azután már a fény hatására is összehúzódtak anélkül, hogy áramütést kaptak volna. Figyelemreméltó, hogy az osztódással szaporodó állatnak akár a feji, akár a farki része regenerálódott is új állattá, a kialakult feltételes reflexet mindkét fél megőrizte. — De még fontosabb: ha egy betanítatlan állat felfalta betanított társát, az abban kialakított reflex is tulajdonságává vált: megette a másik állat emlékezetét! A tekercs megevésének a képe — és a hozzá kapcsolt mai képzetek — vetik fel a kérdést: hogyan vehetett fel kapcsolatot, hogyan kaphatott információkat JEZEKIÉL a „repülő tárgy” utasaitól, avagy: hogyan érintkezhet a jövendő űrhajósa másvilágok értelmes lényeivel,vagy hogyan „beszélgethetnek” azok velünk, ha Földünkre látogatnak.. .? Már ma is foglalkoznak a tudósok az ún. kozmikus nyelv megteremtésével. Első lépésként a prímszámok sorozatát közölnék kettes számrendszerben a más világok „embereivel”; — ez már mutatná, hogy mi is értelmesek vagyunk.. . Kettes számrendszerben ugyanis minden egzakt ismeretünk „megfogalmazható”. Problémát csak a társadalomtudományok jelentenek: az irodalom, a művészet tartalmát nem tudjuk így közölni, s hogy valaha is közölhessük, annak alighanem elvi akadályai vannak. Ennek a tartalomnak az átadására aligha van más lehetőség, mint az agy ill. az emlékezet átprogramozása. (Ennek az Orion-űrhajó televízióbeli kalandjaiban láthattuk „fantasztikus” példáját.) . . . Mindaz, amit JEZEKIÉL könyve további részeiben a fehérbe öltözött embertől vagy más úton kapottnak mond, politikai, társadalmi, erkölcsi jellegű — egyáltalán nem egzakt! Ezt az ismeretanyagot azonban— mai felfogásunk szerint is — csak értelme-emlékezete [ átprogramozása, valami hipnózisféle sugalmazás útján kaphatta meg. . . (Itt persze fel lehetne vetni azt az okvetetlenkedő kérdést is, miért nem kapott egzakt természettudományos ismereteket is, miért kellett azt a bizonyos eseményt saját, már meglevő fogaimaival-szókincsével leírnia. . . A felelet talán egyszerű: agya még nem volt olyan szerkezetű, hogy ez a program is belefért volna; — vagy egyszerűbben: mert nem volt még meg a megfelelő matematikai felkészültsége. . .) 26
