Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Kalász László: Versek
KALÁSZ LÁSZLÓ NEM VÁLT ÁCCSÁ az ács fia istenné az isten fia nem volt kedve ácsolnia sem istenülnie más faragta a keresztet ő csak hozzápászítódott szeggel más által veretett ő csak a szegeken lógott más kínálta az ecetet az ecettől duzzadt spongyát felrepedt az ég kárpitja s neki csak meg kellett halnia BELESÁPADUNK a gondolatokba és bátran kimondjuk a semmit nem hívunk morcos dolgainkra kanasztázni már senkit verjük a blattot egymagunkban ki csak nézi is beleszédül húzzuk a lapot egymagunkban s szemünkben izgalom sötétül: állunk az Úr előtt üres kézzel üres lélekkel üres demizsonnal ki fogad be a földön ki fogad be a mennyben, ekkora gonddal fényt kattintok: sötétül bújnék dunyhámba végül s fellobbannak a pelyhek fölérzett libatollak gáttalan sors űz engem s gátak közt bitorollak széteső szél eső minden másfelé magafelé hazafelé s idegenbe 4
