Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Simai Mihály: Évszakok (vers) - Labancz Gyula: Lázadó alázat (vers)
SIMÁI MIHÁLY ÉVSZAKOK KÖLYÖKKOR síró kacagó virágba gyümölcsbe harapó mesés rügyekkel szólaló fény csupaüveg földgolyó játék-cikkcakkban futkosó vad madár-szárnnyal csapdosó szertelen megátalkodó álmodó álmodó álmodó IFJÚSÁG szikrás kalapács kőtörő pörölycsapás kérlelő ököl késvirág pehelykönnyű zsákok csodák fehér láng szerelem kereszt ifjúság táncos tündökletes gyönyörű sóváran bolyongó csillagszemű eleven parázs homlokig örömöd elkormosodik de főnix vagy föllángoló magát új tűzbe álmodó FÉRFIKOR szigorú olajágvesztő hétszuronyú békebontás torló háború sebekben nekikeseredő vérehulló világ-erejű mindennap-hamuban is szikrahitű késhegyiglen reménykedő romokból is tornyokat rakó férfikor teremteni való robbantáshoz gyújtózsinór vas-erő törvénytevő szigor éber mindenség-álmodó támadó támadó támadó ÖREGSÉG testet zsibbasztó léleknek emléksikkasztó ágyéknak gyomornak húshagyó fonnyadtan lehulló-kezű hamuízű kininkeserű sehová-út nincstelen idő semmivé üvegesedő álmodtál bármit most megkapod halálveretű rézgarasod LABANCZ GYULA LÁZADÓ ALÁZAT A VILLANYT IS fölkapcsolták meszelt falak és szöghelyek a hóban eltiport poloskák — a nyom a hegyre föl vezet GYÖNGE VAGY a bátorsághoz a gyávasághoz túl erős akár a bölcs apostolok erős lettél a félelemtől Fia késhegynyi-léted elkopott apád hűvös tarló nyomában megismernek a térdeidről — Testedben lázadó alázat PATKÓNYOMOK MINDENÜTT a szerencséd ismered a vasak puhaságát Már hited is lehetne De tűz ég melled rácsa között és ráforr a vas a kezedre NINCS EGY MÚLÓ PERC mozdulat benned minden időtlen él munkálkodik — rozsdán a sav — tested befutva a vér HANYATT FEKSZEL a Dunán bölcsőben a gyerek csak szemed hű oszlopa tartja fönt az eget Rád szakad az ég Merülsz a teremtés előtti csöndbe Beléveszhetsz mindörökre de a szabadulás is fájna 9
