Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Egy hét Madarason
— Büdös nekik a munka! — Hátha másért? — kockáztatom meg az ellenvetést. — Fenét! Büdös lett a föld, nem akaródzik dolgozni nekik! — Hátha szebb életet akarnak? — vitatkozom tovább. — Szebbet? Nem akarnak azok semmit, csak itt ne kelljen nekik lenni! A hangjából mélységes keserűséget érzek ki. Megtudom, hogy három gyerekük közül egy sincs itthon. Sok a pletyka. Nem csak az apró szemű házak mélyében, nem csak udvarokban, hűsöt adó lombok alatt, nem is csupán a kiskapukban vagy rozzant deszkakerítések mellett, de olyankor is, amikor például a presszóban feketére várnak. — Hallotta? A szomszédék lánya... — és mondja, részletezi, színezi a mástól hallottakat. — Mit szól hozzá? — Nahát! — Ugye megmondtam, hogy ez lesz a vége? — Még ilyet! — Nem hiába mondogattam én! — És így tovább. A pletyka förtelmes pókjai össze-vissza szövik a falut, hogy benne vergődjenek, fuldokoljanak, levegőt alig kapva, megkeserített élettel mindazok, akikre hálójukat kivetették. Elgondolkoztató, hogy akiket arról kérdeztem — főként fiatalok —, hogy miért nem szeretik a falut, legtöbben a pletykát emlegették. Beszédtémákat figyeltem, jegyeztem, statisztikát csináltam arról, miről folyik a szó legtöbbször és legtöbb helyen. íme az eredmény: termés, időjárás, jószág, ház, vásárlás egyik oldalon, és lakodalom, búcsú, pletyka a másik oldalon. Szembetűnő, ami nem foglalkoztatja őket, vagy alig-alig. Ilyen a politika, a távlatok, a művelődés, s általában a község gondjai. Úgy is mondhatom: a társadalmi gondolkodás hiánya érződik, erősen kimutathatóan. Ezt így fogalmazta meg az egyik tsz-tag: — Most nem kell az embereknek gondolkozniuk! — És ez jó? — kérdezem. — Hogy jó-e? Azt én nem tudom eldönteni. De azt tudom, hogy így vannak vele az emberek. Mert nézzük csak meg: azelőtt mindenki a maga gazdája volt. Örökké spekulálnia kellett, törnie a fejét. De most? Most ott vannak a vezetők. — Azért jó lenne, ha mindenki ... A szavamba vág: — Na és, mi van akkor? Úgyis az van, amit a vezetők akarnak! — És a demokrácia? — feszegetem a kérdést. A téesz-demokrácia? Nevet, keserűen, indulatosan: — Ugyan! Demokrácia a Békében?! Később egy másik emberrel beszélgetek. Ő is a Béke Tsz-tagja. — Szeretik a tagok az elnököt? — Nem mondhatnám. — És miért nem? — Durva az emberekhez. — Ezért nem szeretik? — Meg azért, mert igen-igen követel. — Nem jó az, ha követel az elnök? — Jó, de lehetne elnézőbb is. — Milyen a téesz? Erős? — Mióta ez az elnökünk van, sokat javult. 61
