Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Szekér Endre: Nagy Lajos stílusa

Január a tél közepe, rendesen a leghidegebb hónap. Sokévi átlagos hőmérséklete Budapesten —2 fok. Az eddig észlelt leghidegebb január 1893-ban volt, amikor a havi átlag a —10 fokot megközelítette. Viszont 1916-ban—4 fok volt a hónap középhőmérséklete, ami normálisan márciusnak felel meg.

A meteorológiai jellegű adatok, a látszólag szürke nyelvi elemek azonban olyan kötőanyagok, amelyek az egész épület ismeretében tűnnek fel. Amikor fokozza a korábbi adatokat („de a külvárosokban a — 30 fokot is megközelítette”), az „átlagos szinten” túllép, a következményt mutatja be („Kis Keczege Pál kabáttalanul reszketett a kapumélyedésben”), az egyes emberig jut el. Mint a természettudományos fejtegetés pontos és hűvös e Nagy Lajos novella stílusa. De talán épp ezzel a hidegséggel, látszólagos ridegséggel lázítja az olvasót: „ez tarthatatlan”, Talán épp ezzel a stílussal vált ki nagyobb hatást. („Hatalmunk alá hajtjuk a januárt, a februárt, a márciust és ... az összes ragadozó vadállatokat. Megváltoztatjuk még az időjárást is.”) így mutatja be Nagy Lajos — ahogy József Attila nevezte — a kés-időt, a fagyot, s így biztat a befejező sorokkal.

A „Kiskunhalom” c. szociográfiai műve talán munkásságának egyik csúcspontja. Bálint György 1934-ben írt a Kiskunhalomról, kinek híres mondata rokonítható Nagy Lajos magatartásával: „Fölháborodom, tehát vagyok,” Nagy Lajos is felháborodó, ostorozó író, ki a falu egy napját mutatja be kronologikus sorrendben, (George Grossra emlékezteti Bálint Györgyöt Nagy Lajos stílusának karikatúraszerű éle), Illés László is Dos Passos-i filmszerűséget, gyors ritmust vesz észre a Kiskunhalomban. Itt most ne csupán külön vizsgáljuk a mű egy-egy bekezdését, hanem azt, hogy egy-egy szakasz mintegy montázsszerűen elszakítva s egyben hozzáillesztve alkot egy „képsort”. Pl. „Özv. Kis Gáborné a Petőfi utcában lakik, melynek görbületénél, négy telekkel odább kifelé, a Simaiék háza áll.” — kezdi ezt az egységet. Majd a következő újabb szereplőt mutat be: „Fleischerné” ..aztán megint újabb: „Kis Ferencné” ... A már említett adatszerűség nagyon jellemző e mű stílusára. Híres bevezető sorait sokszor szokták idézni:

Kiskunhalom nagyközség Budapesttől délre a Duna mellett fekszik, a folyamtól körülbelül egy kilométernyire. A fővárosi vonattal, mégpedig a fővonalról átszállással a vicinálisra, nem egészen három óra alatt érhető el stb.

Az elkötelezett író, a határozottan szocialista Nagy Lajos erős kritikai, bíráló éllel ír. Ezért fogadták talán sokan „fanyalogva” apolitikus pályatársai közül a két világháború között. Ez a bíráló tendencia sokszor fejeződik ki Nagy Lajos írásaiban ironikus, szatirikus hangon. Ezt figyelhetjük meg pl. a „Képtelen természetrajz” írásaiban is. „A nyúl táplálkozáson és szaporodáson kívül állandó félelemmel foglalkozik, ami — tudjuk mindnyájan magunkról — nem tartozik a legkellemesebb szórakozások közé. (L. Magyarország, 1919 és 1920.),, Egy szokatlan igevonzatnak van stílusértéke itt: a nyúl „félelemmel foglalkozik”. Ez a kifejezés igen erős, továbbsugárzik, egy közbevetéssel már az emberekre vonatkoztatja. Majd mintha látszólag mellékesen zárójelben odavetne valamit: Magyarországra és az 1919—1920-as fehérterrorra hivatkozik. Ez eszmei jellegű utalás, de olyan nyelvi eszközökkel, melyek jellemzők a fanyar, bölcs, ironikus íróra.

Nagy Lajos megújítja a „hagyományos kisprózái stílust”, állapítja meg az irodalom- történet. S kisugárzása, hatása nagyobb mint gondolnánk. Közvetve vagy közvetlenül ma is hat tárgyilagos, antiromantikus, pontosságra törekvő, belső szenvedélytől fűtött realista stílusa.

Ez volt a te sorsod. Növendékeknek, nekünk is bajos, mert visszük igád, vért amíg bírnak pumpálni a szívek s nem jegesednek az artériák.

(Nagy László: Halálig tiszta)

4. Forrás 49