Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - SZEMLE - Ocsovszky László: Kalicz Nándor: Agyag istenek - Benkő Ákos: A népi kultúra Franciaországban
KALICZ NÁNDOR Agyag istenek Érdemes felfigyelni a Corvina Kiadó Hereditas sorozatára, amelynek első kötete Kalicz Nándor: Agyag istenek című munkája. Már a szép kiállí-’ tású könyvecske kézbevételekor érzi az ember, hogy izgalmas „titok” közelébe férkőzhet. Ez az „örökség” nemcsak a régészet kedvelőinek ad örömet, hanem mindazoknak, akik a magyarság ősi kultúrájából valamit látni, érezni, tudni szeretnének. A könyvecske bepillantást enged abba a hosszú, változásokkal telt korba (neolitikus és rézkor), amikor a Kárpát-medencében a népcsoportok mozgása átalakította az életformát, vele az eszközöket és a kultúrát, bemutatja a szűkebb Magyarországot a tárgyak alakulásában, az agyagedények formálódásában, a szobrocskák valláserejében, mindazok plasztikus élethordozásában. ,,.. . a kor műtárgyai” —írja a szerző — nem a gyönyörködtetést szolgálták, hanem a mindenA népi kultúra Franciaországban — Jacques Charpentreau és René Kaes könyvéről — A szerzők elöljáróban a népi kultúra gyakran félreértett vagy leszűkítve értelmezett fogalmát elemzik. Az irodalomtudomány, az etnográfia és a szociológia legújabb eredményeire támaszkodva kimutatják, hogy a népi kultúra igen tág- és történeti fogalom, amely nem csupán a munkásoknak és a parasztoknak javarészt önerejükből kialakított műveltségét jelenti, hanem a tudat- formálásukban szerepet játszó tényezők összességét is. Ezt követően rövid áttekintést adnak a francia népi kultúra történetéről, amelynek 1789 és 1945 a legjelentősebb dátumai. így érkeznek el a mű tulajdonképpeni tárgyához, a népi kultúra helyzetének és alapvető tendenciáinak részletes elemzéséhez. Az ország^ társadalmipolitikai fejlődésével szoros összefüggésben vizsgálják a témát, mert világosan látják, hogy — bár Franciaországban mintegy ötvenezer népi kultur- egylet működik — a népi kultúra igazi kibontakozására csak akkor kerülhet sor, ha a nép lesz a politikai hatalom birtokosa. Addig azonban a népi kultúra bizonyos mértékű szembenállása a hivatalos „nemzeti kultúrával” elkerülhetetlen. Az 1948-as alkotmány óta a művelődéshez való jog adott, ám a lehetőségek meglehetősen napi élethez szorosan kapcsolódó mágikus célzattal készültek,” Ma már ez a titokzatos mágia gyönyörködtet, és csodálattal simogatjuk ezeket az emlékeket, melyek mély, öblös hallgatásukkal, vagy éppen könnyed, olykor suta formákkal, patinás nyugalommal hozzák közeibe a múltat. Gyönyörködünk, álmélkodunk, csodálkozunk, s közben egyre többet tudunk meg őseinkről, életükről, kultúrájukról, munkájukról, mindenről, ami bennünk átalakult, megváltozott formában jelen van. A hosszú megismerés vándorútján biztosan vezeti figyelmünket a szerző, mindvégig arra törekedve, hogy a leglényegesebbet vegyük észre, úgyhogy az élettelen eszközök, tárgyak, szobrocskák, agyag istenek mindegyike élővé varázsolja azt az életet, amelynek közvetlen tanúi, elősegítői voltak. Kitűnően támogatják a szerző munkáját a szövegközi rajzok és a könyv végén összegyűjtött értékes fotók. Érdekesnek ígérkezik a Hereditas sorozat többi könyve is. OCSOVSZKY LÁSZLÓ korlátozottak. Hogy a mostoha körülmények ellenére is él a népi kultúra, az elsősorban azoknak az önzetlen pedagógusoknak, szakszervezeti vezetőknek, munkás- és parasztfiataloknak köszönhető, akik — a lehetőségekhez és a helyi hagyományokhoz alkalmazkodva — mindig megtalálják a legmegfelelőbb tevékenységi formákat. Igaz, a rendezvényeket ma még gyakran pincékben (mint Párizs XIII. kerületében) vagy a szabad ég alatt kénytelenek megtartani. A munkásosztályra és a népi származású értelmiségre vár az a feladat, hogy az eddiginél sokkal jelentősebb állami támogatást harcoljanak ki a népi kultúra számára, amely a modern technika korában nemcsak hagyományőrző, de új értékeket teremtő szerepre hivatott. BENKŐ ÁKOS 95
