Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - JEGYZETEK - Molnár János: A kecskeméti népzenei találkozó megnyitója
jegyzetek MOLNÁR JÁNOS A kecskeméti népzenei találkozó megnyitója Ismét alkalom — s nem is csekély —, hogy a népművészetek fontos területeinek művelői meg kedvelői találkozzanak. Nem panaszkodhatunk ilyenfajta alkalmak hiányára, inkább örvendetesen növekvő számuk késztet gondolkodásra. Balga néhányak hiedelme csak, mintha most kezdődnék nálunk a népművészetek ápolása. A forradalmi hatalom eleitől fogva értette, nem is csak politikai megfontolásokból, hanem, — mert a nép felszabadítása volt mindig tisztán vallott, jóllehet néha rosszul csinált célja — a népművészetek jelentőségét. 1950-ben az Állami Népi Együttes, a Magyar Rádió Népi Zenekarának megalakításával, meg az öntevékeny művész- együttesek, a népi iparművészet felkarolásával inkább csak jelezte— bár határozottan —, minek tartja számon a népművészeteket. S ha később a nép, a szocializmus meg a művészetek kárára, vulgáris szemlélet és gyakorlat elrontották a jó kezdetet, emberek, intézmények — köztük a Rádió is — nem könnyű helyzetben, mégis végezték távlatokra szóló és ma jól érezhetően eredményt hozó feladatukat. Épp itt meg — Kecskeméten — nagy múlthoz meg hagyományhoz kapcsolva, négy évvel ezelőtt kezdték azt a fesztiválsorozatot, ami különleges új színt adott a népi művészetek ápolásának. Tán feledtük már, ki kezdte. Korán is lenne még emlékezni. Amellett, hogy ez a kecskeméti akkor a népi zenészek és népi énekesek egyedüli találkozója volt, még az is jellemvonása, hogy itt szokás a népművészetek említett ágairól való tudományos tanácskozás is. Nem most kezdtük, de ma több van a népművészetek ápolásában, nem csak mennyiségben, de minőségileg is. Az a legfontosabb, hogy ezek bár rég se voltak, most meg alig központi, de helyi kezdeményezések. Ne becsüljük túl a helyi közösségek — sokszor anarchisztikus — önálló törekvéseit, mégis nem túlzás talán azt állítani: abban, hogy a helyi kulturális tevékenységben egyre nagyobb szerepet kap a népművészetek sok ága, alkotó képviselőinek találkozója, a szocializmus, a forradalom, meg a nép összefogása is tükröződik. Hovatovább természetesnek tűnik, hogy a népi iparművészet alkotásai életünk mindennapjává nőnek. S ha a KISZ Központi Bizottsága — az idén először — „Ifjú Népművész” kitüntetést adományozhatott, annak a jele, hogy vannak és lesznek alkotó folytatói is a sokszor már szinte halálba sírt népi művészeteknek. Amikor a Televízió, a közművelődés és a tömegkommunikáció eme valóban forradalmi eszköze ugyancsak felismerte tennivalóit ezen a területen, kitűnt, hogy a népművészetek, akár mint a művészeti ismeretterjesztés alanyai, akár mint az alkotó tevékenység megnyilvánulási formái, egyáltalán nem idegenek a modern technikai eszközöktől. S mindezt úgy tette meg, tehette is a TV, hogy egyéb, korunkban született nagy tömeghatású művészeti vagy szórakozási forma nem került ellentétbe ezzel. Hiszen azok közül is a jobbak saját lehetőségeik minden állomását végigkísérletezve 76
