Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Márkus István: Egy mai falukutató töprengéseiből
ftazai tükör MÁRKUS ISTVÁN Egy mai falukutató töprengéseiből A család ereje A falusi család ma is erős. Stabil és hatékony társadalmi közösség, jóllehet a kis földtulajdon és az egyéni, kiscsaládi gazdálkodás, mint általános rendszer megszűnt; a földvagyon jelentőségét veszítette. Szilárd és tartalmas, határozott funkciókkal bíró közösség, annak ellenére, hogy három, olykor négy nemzedéket egyesít, amelyeknek életstílusát világok választják el. Ott a nagyapó, az öreg szüle, akit parasztnak nevelt az egykori világ, és ma sem tud más lenni, mint régi vágású paraszt. Gyermekeik: a ma már ugyancsak kiöregedőben levő idősebb középnemzedék. A felszabadulás felszabadítottjai, öntudatosult régigazdák és ocsúdó újgazdák 1945 után, a termelőszövetkezeti mozgalom több hullámának szervezői és szervezettjei, aktívái és beletörődöttjei; majd, együtt már, a szilárduló-fellendülő szövetkezeti gazdaságok törzsgárdája. Nem parasztok már a régi értelemben, de mezőgazdák ma is: fogatosok, állatgondozók, gyalogmunkások erejük fogytáig. Világuk a határ, a gazdaság, a falu. Azoké is csak ez, akik évekre kibillentek belőle, gyárba, építkezésre jártak el; boldogan vagy boldogtalanul, de visszajöttek tsz-be, mihelyt lehetett, mihelyt érdemes volt, mihelyt túlságosan terhes lett a kétlaki élet; itt öregszenek meg az újjáéledt falu dolgos újféle parasztjaiként, miután kibővítették, vagy újjáépítették a régi házat, s útnak indították gyermekeiket, másfelé. A fiatal középnemzedék, a 28—40 év köztieké, megint más. Otthonosabb a városok, az ipar, a gépek és gépkocsik, olykor a hivatalok világában is. Ez már a nyolc általánost kijárt nemzedék, az 1944 óta, sőt 1957 óta felnőtt férfiak és nők. Képzettebb, tapasztaltabb, eligazodni is, beigazodni is inkább képes. Magabiztosabb és óvatosabb, öntudatosabb és hitetlenebb elődeinél. A termelőszövetkezetben, állami gazdaságban technizáltabb, szakosabb munkakört tölt be. Könnyen cseréli fel a mezőgazdasági munkát mással. Ismeri a pénz új értékét, s az emberi munkaerő mai becsét — önmagáét. Ért is hozzá, miképp srófolja fel a feltételeket, amelyek mellett falujában vagy másutt munkát vállalni hajlandó. Ott vannak végül a „huszonéves” fiatalok és a „tizenéves” serdülők. Többségük szakmunkás és diák; ebben a nemzedékben már a lányok is iskolázódnak, fog is rajtuk az iskola, legalább is mint az igények városiasodásának társadalmi műhelye. Fiatal házas férfiak és ifjú asszonyok, kamaszok és csit- rik kifelé és felfelé törekvő, új igényekkel új helyüket kereső, nyugtalan ifjú társaság. Ennyi különbség és ellentét góca a mai falusi család — mégis szilárd. Az is, amelyik háromfelé dolgozik. Az is, ahonnan gyárba jár el az apa, iskolába vonatozik a diákgyerek. Szilárd akkor is, ha a három nemzedék háromféleképpen látja a világot; ha az öreg szüle a sutból babonás suttogással kíséri, az anya a fényesfehér gáztűzhely mellől józan erkölcsi szempontból kifogásolja a miniszoknyás leányzó táskarádiójából áradó szilaj tánczenét, a lány pedig úgy véli, mindegy neki, mit motyog az öreg és min ütközik meg az anyja . . . Mintha nem szemléleti módokon, foglalkozásokon, ismereteken, nem is személyes viszonylatokon múlna a falusi család kapcsolatrendszere. Mintha a család kész forma, objektíve adott viszonylatháló lenne; erősebb a foglalkozási, nemzedéki, érdeklődési differenciáknál, a széthúzó tendenciáknál, hatalmasabb a véletlenszerű személyi tulajdonságoknál. Akármilyen emberek alkotják: van. És maga is „alkotja” az embereket, akik tagjai. Összetart. Kapcsol, fegyelmez, mozgat, irányít, nevel. Szabályozza a beleszületők és belekerültek életformáját. Szűri a külvilágot; átrendezi, szelektálja hatásait. Idomul, de a maga törvényei szerint. Erőt állít erőkkel szembe, feltételekhez köti részvételét az új gazdasági élet formációiban, az új társadalom intézményeiben. Normát szabó, életcélokat beszabályozó közösségként funkcionál, bomlása többnyire látszólagos: az idomulás kísérő jelensége, a felszínen. A szélek bomladoznak, a család mint „intézmény”, s a konkrét családok konkrét többsége, bontatlan tömbként létezik, működik. Nem magára hagyottan. Minden család a többire támaszkodik. A falu, a maga egészében: a családok tágabb közössége. Életük ellenőre. A kiscsaládi életforma szilárdítója. Azoknak a normáknak őrzője, amelyek ennyire családnak tartják meg a családot, a szétfeszítő és szétlazító erők ellenére. A falu: 44
