Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - JEGYZETEK - Joós Ferenc: Emlékezés ifj. Iványi-Grünwald Bélára
a szövetség működését és „az eddig is haladó eszméket szolgált” „Ébredő Ifjúság” c. diáklap további megjelenését.” A diáklap szerkesztősége 1919. április 25-i keltezéssel az engedély birtokában a lap 6—7. összevont számát is jelentette. Az újramegjelenés alkalmával Peterdi Andor költő, Várnai Zseni férje buzdító sorokat intézett a kecskeméti haladó ifjúsághoz. A lapba Grünwald Béla is írt cikket „Individualizmus a kapitalizmus bukása után” címmel. Idézünk a cikkből annak igazolására, hogy a fiatal szerző mennyire törekedett lerázni a szabadon gondolkodás minden béklyóját. „Elsősorban a fogalommal legyünk tisztában. Mi az individualizmus? Az egyén jelentőségének hangoztatása. Törekvés felszabadítani minden külső, vagy belső elnyomás ellen. Fiatal diákok között szép számmal akadnak individualisztikus elveket vallók, gyakran tudat alatt él bennünk, ez késztet föllázadni az iskola merev uniformizáló formalizmusa ellen, emiatt harcolunk a tekintélyek ellen. Lelkes hívei vagyunk minden új, egyéni megnyilatkozásnak az irodalom, a művészet, a bölcsészet terén. Elfogult — kommunista ellenes — emberek úgy vélekedtek régebben, hogy a kommunizmus az egyéniség elnyomója: ez egyike a legtévesebb felfogásoknak”. Jaurés-idézettel fejezi be: „Az egyén mindig megmarad a sajátmaga szabályozójának. Szabad elhatározással fogja a többi embernek szentelni önmagát.” Amikor Londonban találkoztam, és Kecskemét nevében is kezet fogtam vele, nem látszott rajta, hogy már csak hónapok vannak hátra életéből. A tervekkel teli munkás napjait élte a tudományok gazdag forrásainak közelében. A fölötte elmúlt viharos évtizedek sem árnyékolták be alakját. Csak egy-egy alig titkolható hazavágyó sóhaj árulta el rövid beszélgetésünk közben, hogy sikerei ellenére sem teljesen elégedett. Halála hírét a hazai sajtó alig érintette. Két évvel halála után jutott a kezembe egyik közgyűjteményben egy kötet,dr.Czigány Lóránt Hungaricac. angol nyelvű összeállítása, Iványi-Grünwald Béla életéről és magyar vonatkozású művekből álló könyvtáráról. A könyv kiadója a Szepsi Csombor Literary Circle, az Angliában élő magyar literátorok köre. Szepsi Csombor Mártonnak, a tizenhatodik és tizenhetedik század határán élt magyar prédikátornak és utazónak nevét idézi a kör mint példaképét, aki idegenben jártában is hazagondolt, és Európát végiggyalogló útjának tapasztalataival szülőföldjének akart használni. Ifj. Iványi-Grünwald Bélát is ez a szándék vezette. A művészetek és a tudomány iránti érdeklődést a szülői ház levegőjével szívta magába. Édesapja a nagybányai művésztelep egyik alapítója volt. Ifj. Iványi- Grünwald Béla 1902-ben Nagybányán született. 1909-ben költöztek Kecskemétre, hogy itt Kada Elek biztatására és támogatásával az apa újabb művésztelepet alapítson. 1911-től 1918-ig vezeti ezt id. Iványi-Grünwald Béla. Nagynevű mesterek fordulnak meg a telepen a később híressé vált tanítványokon kívül. Ennek az alkotó közösségnek a légkörében szélesedik a fiú látóköre. Látja*és hallja a művészi élet viharzását. Tanúja eredmények fölötti vitáknak, résztvevője nagy ebédeknek, találkozik türelmetlen hitelezőkkel, szövődő és felbomló barátságokkal és mindennel, ami csak előfordulhat a század első évtizedében egy művészi kolónia életében. A háttér ehhez egy félévszázados erdő, amelynek nagy fái mögött megbújnak a piros palás műtermes villák, s külön álló szobrász-műterem és a növendékeket befogadó emeletes épület. Az épületek mögött a városi kertészet telepe, azontúl a határtalan alföldi síkság, amelyet arannyal öntöz a tűző nap. Gazdag kárpótlás Nigybánya hegyhajlatainak elvesztéséért. Ifj. Iványi-Grünwald Béla még félévszázad múlva sem felejti el ezt a képet. Angliai magyar ismerőseinek megvallja, hogy Kelet-Anglia — London és a tengeprart közé eső sík vidékét azért szereti, mert emlékezetébe idézi az „Arany kalásszal ékes rónaság”-ot. Az első világháború után Iványi-Grünwaldék Pestre költöznek. Béla ott fejezi be középiskolai tanulmányait. Egyetemi tanulmányainak központjába Széchenyi Istvánt helyezi. Professzora Szekfű Gyula. Vele később sem szakad meg kapcsolata. A Hóman—Szekfű—Kerényi: Egyetemes történet 4. kötetének Iványi-Grünwald Béla a szerzője. Tudományos munkássága elismeréseként 1937-ben a római magyar intézet igazgatójának nevezik ki. 1939-ben pedig Londonba küldték ki, hogy az 1848/49-es magyar függetlenségi harc menekültjeinek angliai tevékenységét kutassa. Az Európa nyugalmát felborító fasiszta rémségek elől a British Museum olvasótermében talál menedéket. 1940-től Londont is támadások érik. Amikor Magyarország is csatlakozik a németekhez a hadviselésben, tiltakozásul lemond állami kutatói díjáról, és mint menekült, politikai menedékjogot kér Angliától. Elnyerte. Nehéz anyagi körülmények közé jutott, de minden nehézség ellenére csatlakozott a Károlyi Mihály vezette angliai Magyar Nemzeti Tanácshoz, amely a nácizmus ellen és azért küzdött, hogy a külföldi közvéleményt meggyőzze, hogy az otthoni téves államvezetéssel szemben vannak haladó gondolkodású magyarok is. A háború alatt az angol rádió migyar szekciójának volt munkatársa. 1947-től két éven át a londoni egyetemen, mint a magyar és kelet-európai ismeretek kinevezett lektora működött. Némi anyagi lehetőséghöz jutván folytatta kutatásait az 1843/49-es magyar emigráció ügyében. Be kellett látnia, hogy ezt a feladatot egy ember képtelen tudományos alapossággal, minden kritikát kiálló módon ellátni, ehhez kutató csoportra lenne szükség. De arra sem volt lehetősége, hogy ilyet szervezhessen. Akkor fogott hozzá híres könyvtárának szervezéséhez. 82
