Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Szekér Endre: Fábry Zoltán példája
nem csupán publicisztikai hevületű, hanem ott él benne a szépíró Fábry is, ki Magyar- ország népének nyomorát látva szinte szociográfiát szeretne írni, de nem jut tovább pár oldalas jegyzetnél. Pedig mennyi írói ihlet, költői hevület lappang egy-egy Fábry- írásban. ,,A tardi helyzet: valóság. És valóság a zserbótársadalom. Külön valóság. Más helyzet. Összeegyeztetlenek. Pokol és mennyország” — írta 1936-ban. 4. „MAGYARSÁGUNKAT A VILÁG HULLÁMHOSSZÁRA ÁLLÍTOTTUK BE...” A magára maradt kisebbségi író az ellenforradalmi Magyarország tőszomszédságában vallotta, hogy „hazánk: Európa”. Úgy érezte ,hogy a magyar irodalom szellemi frontja felbomlott, a haladó írók jelentős része emigrációba kényszerült, így a szlovákiai magyar írónak a feladata: Európára és a humanizmusra függeszteni tekintetét, így a „vox humana”, az emberi szó vallói lettek, így növesztették meg saját szerepüket Fábry példáján a szlovákiai magyar írók. Fábry így lett szellemi vezére az ott élő íróknak, s így lett ma már európai rangú képviselője egyrészt az általános magyar szellemi életnek, irodalomnak, másrészt konkrétabban a csehszlovákiai magyaroknak. Ez a kettősség olykor kérdésessé vált: Magyarországon az utóbbi évekig csak szőkébb körben vált ismertté, s a magyar írók megítélésében is pl. Móriczéban régebben nem helyes álláspontot foglalt el. Ma már benne él a magyar szellemi köztudatban, irodalom- történetünk kiemeli, számontartja. Ezer gyökérrel kapcsolódik a magyar irodalmi múlthoz: Apáczaihoz és Csokonaihoz, Adyhoz és József Attilához. S Fíorthy ellen- forradalmi Magyarországának szomszédságában Stószról szállt fel az Európához igazodó Fábry-fohász. „Világba hullt árvaság voltunk, térben és időben idegenek . . . Ebben az atmoszférában árvaságot szüntető egyformasággá színesedhettünk: emberré.” Európa az ő számára mindig a humanizmust jelentette. Nem a hatalmi versengést, nem a fegyverek zaját, nem a fasizmus jaját. S a kor kegyetlensége olykor a talán hatásosabb költői szót csalja ki belőle. A palackposta a hajótöröttek utolsó reménye. Fábry „palackpostát” küld 1942-ben, e világ süllyedő hajójából dobva ki üzenetét: mert fél, hogy olyan tanú ő, aki nem éri meg a főtárgyalást. „Hóhér idők megváltó ember-igéje itt ég a számon, de durva tenyerek és vak parancsok csaptak rá . . . A tehetetlenség, a sikoly a torkomban, az ólomsúly a lábamon, merülök, fulladok, buborékok szállnak, hörögnek, pattannak, és csak a halottkémek stoppolnák az órát?!” Az író remélt. Tudta, hogy véget fog érni a fasizmus rettenete, és az író, a tanú megszólalhat: Az új rend, az új humánum reménye éltette. „Európa és Stósz Fábry Zoltán révén nem paradoxon, hanem a lehető legtermészetesebb fogalompár, hiszen európai őrhellyé lett a harmincas években, s bizonyítja, mennyire az egyéniségen és szenvedélyén, s mennyire nem a földrajzi hosszúsági és szélességi körökön múlik, hogy kinek a háza van a szellem virtuális, s mégis oly eleven Európájában. Mert Fábry Zoltán elmondhatja: „ahol én vagyok, ott Európa is ott van.” (Bori Imre) 5 ........AZ EGYÜTTÉRZŐ HEVÜLET PERZSELŐ EREJÉVEL MUTAT A „VÁLTOZTATNI KELL” IRÁNYÁBA, A STÍLUSMŰVÉSZ MINDEN SZENVEDELMÉVEL” (Gaál Gábor Fábry Zoltánról) Fábry Zoltán irodalmi munkásságának súlypontja úgynevezett publicisztikai tevékenysége. (Bár ez a lírai hevületű publicisztika tulajdonképpen teljesen eltávolodott a hagyományos publicisztikától például stílus tekintetében is.) De feltétlenül észre kell 63
