Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Temesi Ferenc: Gördülő kövek (novella)
megint igazad van. Csak te egyet nem tudsz, vagy ha tudod is, nem érezheted. Azt, hogy mit jelent a magamfajtának a névtelenség. Meg azt sem, hogy mit gondol az a fa, amelyik csak önmagába eresztheti a gyökereit. Hogy lehetnék akkor biztos magamban? — Nézd: kevesen születtek halhatatlanságra, többen, akik életre. De a legtöbben halálra születtek. — Kösz! Igazán jó vagy hozzám. — Jól van, akkor nem mondom. — De mondd! — Most már nem. Ültek. Mozdulatlan volt minden. A mérieghinták egyik vége a magasban, a másik mintha odaragadt volna a földhöz. — Gyerünk hintázni! — pattant fel a magasabbik. — Az előbb taccsoltunk — ellenkezett látszatra a szemüveges. — Most majd a rendes hintán megyünk. — Na jó. Bele akartak ülni. Az üléseket gyerekpopsikra méretezték, így hát ráálltak. Még szédülő fejjel, óvatosan kezdték, furcsa bizsergést érezve a gyomorszájuk tájékán. Himbálóztak csak, mint az akasztott emberek. Lassacskán belelendültek. Előre-vissza. Előre-vissza. Újra meg újra. Magasabbra, magasabbra. Magukra maradtak. Egyedül csak erejük dönthette el, hogy a vasállványból kiszakadva a végtelenbe repülnek-e, vagy megszelídült, folyvást kisebb ívekben a kitérés nullfokán megállnak . . . Émelygő gyomorral ugrottak le a hintáról. — Milyen marhák vagyunk — mondta a magasabbik. — Tisztára bediliztünk! — Ezt az éjszakát is elpofáztuk — rúgott bele egy kavicsba a szemüveges. Álltak, szótlanul. A szemüveges makacsul a földet nézte. Végre a magasabbik megszólalt: — Hallgasd csak! Most jutott eszembe ez a kétsoros: Sorsomon nyáladzva éjjel itt / Teleálmodtam egy éjjelit. Mi legyen a címe? — Gyerekség. — Nem, az nem jó! — Menjünk — mondta a szemüveges. A kavicsos úton indultak el, aztán egy gondolattal a virágágyak felé kerültek. A vas- koriáton át kiugrottak az úttestre. — Gyújtsunk rá! — Csak egy van. Felváltva nyelték a füstöt. — Még mindig csak játszunk — dünnyögte a szemüveges. Külvárosi házak bizalmatlan sorfala között, elindultak haza, a zsebkendőnyi albérletbe. Kakasok ríttak a semmiszínű hajnalban. 28
