Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Gellért Sándor: Két vers
S nem tudtam ott állva, hogy a nagy kemencén csudálkozzam-e, vagy a szép asszonyon, én. Sudár termet, kék szem, mosolygós arc, rajta nem látszott meg az, hogy kilenc gyermek anyja. El lehetett volna vinni, fiam, onnat a kemence mellől újra menyasszonynak. Összemegy a tej, mit ellés után fejnek, a gulásztát mondta ö kucori-tejnek. El kell mennünk, fiam, el Zetelakára Sebestyénék galamb- búgos kapujára. El kell mennünk, fiam, el háztűznézőbe, tartom, amit mondtam, nem állok el tőle. És űzőbe vesszük, mint száz éhes farkas, Sebestyén Eszterkét, ha még csodaszarvas. 29
/
