Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - SZEMLE - Pavlovits Miklós: Szántó Erika: Megmondod, ki vagy?
hiányzik a lét titkait hordozó jelképrendszer, vízió erőtere. Nemcsak a logikai indokoltságot nélkülözi az olvasó, hanem az érzelmi vagy lá- tomásos, mitologikus rendezőelvet, a versek szervességét is. A szó önmaga marad, bármilyen érdekesen, hatásosan csoportosítja a költő. A szavak mozaikja nem adja ki a világ hasonmását, lenyomatát, művészileg leképzett valóságát, tükörképét. Konzervatív vagyok, mert a versektől közlést, üzenetet várok, és nem zavart, homályt, kuszaságot, tetszetős arabeszket? Szeretném azt hinni, hogy nem. Semmilyen ügyes technika, lombikagyú teoretikusok által kimódolt elmélet nem pótolhatja az ember és a világ manifesztá- cióját. Enélkül a ers olyan értelmetlen és felesleges, mint az üres monstrancia. Keszthelyi is elegánsan beszél, helyenként szépen, hangulatosan, de szavai nem válnak a titkok hírnökeivé, lírája a semmitmondás művészete, modernkedő szemfényvesztés. Mostanában úgy önti el költészetünket a modernség epigonizmusa, mint Petőfi után Lisznyai Kálmán divatja. Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy Keszthelyi nem kihívó, agresszív, titánkodó stílusban ír, hanem egyfajta választékos, szubtilis változatot művel. Bár ez legfeljebb rokonszenvesebb epigonság, de nem értékesebb. Saját mondanivalóját és hangját kell megtalálnia, hogy a divat múlása ne veszélyeztethesse költő-voltát. Mert eddigi teljesítménye nem védi meg. SIMON ZOÁRD SZÁNTÓ ERIKA MEGMONDOD, KI VAGY? Első kötet, de szerzőjének neve nem most bukkan elő az ismeretlenségből. A Kortárs, az És már több írását közölte és a TV világirodalmi sorozatának szerkesztőjeként is gyakorta feltűnik neve a képernyőn. Szántó Erika a harmincat közelítő „fiatal” írók élvonalába tartozik, erényei és hibái e korosztályt (nemzedéket?) jellemzik. Hét novellát sorolt kötetébe. Az írások színvonala egyenletes, problematikájuk hozzávetőlegesen azonos: hogyan állják meg helyüket az életben, az írónővel egykorú értelmiségiek. A recenzens elgondolkodik a kötet elolvasásakor. Mi is kell egy jó novellához? . . . Sztori, szereplők, némi drámaiság (konfliktus) környezetrajz stb. Megtalálhatók ezek a kellékek a kötet elbeszéléseiben? . . . Igen. Az írások rendkívül tudatos szerkesztettségre vallanak. Szerzőjük jól tudja, mi szükséges egy jó novellához. Miként elegyítse a cselekményt, mikor csevegjen. Az írónő talán mindent tud, amit egy szakmabelinek tudnia illik. De mi az a töltet, ami eltünteti az írás szerkezeti elemeit, befedi a sztori kitalálásának írói útját, mi az az erő, mely elkábítja a naív olvasót?. . . Valami esszencia, mely a mondatokra rakódik és egybe ötvözi őket? Nos, hát ez hiányzik a kötetből. Nevezhetnénk hitelnek avagy a morális kérdésfeltevésekre szerkesztett írói anyagnak, melyben nem a valóságos élet, a realitás, hanem annak absztrakt erkölcsi- sége jelenti az író indíttatását. Gondolkodhatunk, miért nem igazán jók ezek a történetek a hűtlenkedni próbáló szépasszonyról, végzős orvostanhallgató vívódásáról, a vidékre utazó előadók unalmáról, megcsömörlött életű házastársakról... Talán, mert minden úgy következik, ahogy a szerkesztési elvek diktálják?. . . Talán, mert túl sok az általános vonás, és kevés az egyéni valóságelem, az írói ötlet, fantázia?... Talán mert játéknak, vidámságnak nyoma sem csillan?... Elemzés erre nem is igen válaszolhat. Hiszen a művészi alkotásban mindig van valami többlet, valami plusz, az elemezhetőség felett, ami művészetté teszi az ábrázolást . .., légyen kép, zene vagy írás ... Azt pedig vegykonyhában kikeverni nem lehet. PAVLOVITS MIKLÓS 96
