Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - HORIZONT - Pomogáts Béla: Egy kritikai vita tanulságai
Ennek az elkülönítésnek az igénye egyelőre még ismeretlen a romániai magyar irodalom történészei körében. A periodizációval kísérletet tevő kritikusok — egy korábbi alkalommal Izsák József, most Jordáky Lajos és Varró János — a történelem „felől” különítik el egymástól az irodalomtörténeti folyamat korszakait. „A korszakolás — írja Varró János — nem elsődlegesen irodalmi, inkább történelmi — pontosabban társadalomtörténeti — feladat: kitapintása azoknak az egységes fejlődési periódusoknak, melyekben ugyanazok a fő társadalmi erők hatottak többé-kevésbá állandó intenzitással”. A korszakolás tehát: „társadalmi fejlődésünk egyes periódusainak kitapintását, ezek történeti lényegének — s ezzel együtt fő eszmei irányainak — megállapítását” jelenti Varró szerint. Nem lenne annak értelme, hogy most vitába szálljunk ezzel a megállapítással, s hivatkozva az ideológiai és kulturális szféra — a felépítmény — viszonylagos függetlenségének tételére számon kérjük az irodalom „belső” folyamataira figyelő periodizációt. A két struktúra — a történeti és az irodalomtörténeti periódusnak rendszere — amúgyis többé-kevésbé fedné egymást a romániai magyar irodalom keretei között. Mellőzve tehát a vitát, fogadjuk el „munkahipotézisnek” Varró periodizációs elveit, módszerét, és lássuk ennek a korszakolásnak az eredményeit. A periodizáció Jordáky és Varró cikkeiből bontakozik ki. Az egyes szakaszok nagyjából a következők: 1. A romániai magyar irodalom előzményei (ezt ,a szakaszt csak Varró különbözteti meg): 1907 és 1919 között. Ez a korszak azokat a törekvéseket egyesíti, melyek az erdélyi magyarság körében — főként Ady és a Nyugatnál indult „irodalmi forradalom” nyomán — radikális színezettel hangsúlyozták az irodalmi decentralizáció szükségességét s az Erdélyben lakó népek testvériségét. Érdemes idézni például — Varró nyomán — Szentirmai Jenő lapjának: az Új Erdélynek egyik cikkét. „Ne igyekezzünk hát — írja Turnowsky Sándor a lap 1918. február 9-i számában — egyik kultúrát sem a másik fölé emelni... Egyebet kell itt tenni. Szilárdítsuk meg a gazdasági alapépítményt, szüntessük meg a kizsákmányolás minden fajtáját, az uzsorát, az éhbéreket, juttassuk földhöz, tisztességes megélhetéshez a Nincstelen Jánosokat, Pintye Gligorokat és Hans Sachsokat egyaránt, és akkor magától fog felépülni mindnyájunk büszkeségére, különböző, de egységes harmóniába olvadó színes kövekből az erdélyi kultúra nagyszerű épülete.” (Kár, hogy a történelem nem engedte valóra válni ezt a rokonszenves látomást!) 2. Az i rod aló mai api tás kora (Varró „a harcok korszakának”, Jordáky „a világnézeti útkeresés periódusának” nevezi): 1919 és (Varró szerint) 1922, illetve (Jordáky szerint) 1925 között. Ez a korszak rakta le a romániai magyar irodalom alapjait. Lényegében Varró is, Jordáky is megegyezik abban, hogy — Varrót idézve —: „a romániai magyar irodalom a "megkésett októbrizmus" erői és az újjáéledő konzervatív erők közötti harcban született meg.” Jordáky szerint három írói mozgalom, írói csoport adta meg ennek a korszaknak a jellegét: a) a Pásztortűz és az Erdélyi Irodalmi Szemle körül csoportosuló konzervatívok (Reményik Sándortól György Lajosig); b) a liberális és radikális írókat egyesítő Napkelet, Magyar Szó, Keleti Újság — és persze más lapok — (Kós Károlytól Tabéry Gézáig és Ligeti Ernőtől Molter Károlyig); c) és végül a szocialista-avantgardista kísérletek (Dienes Lászlótól Becski Andorig). 3. A polarizálódás korszaka: (Varró szerint) 1923 és 1934 között, illetve (Jordáky szerint) 1925 és 1932 között. Ebben a szakaszban élesen elkülönülnek egymástól az arcvonalak: a konzervatív irányzat megerősödik, de megerősödik — a Korunk megjelenésével — a baloldali irodalom is. Az Erdélyi Helikon irodalomcentrikus alapon s a transzil- vánista ideológia keretei között próbálja egyesíteni a különböző irányzatok — radikális ,októbristák”, liberálisok, „népiek”, mérsékelt konzervatívok — képviselőit; a korszak végének vitái azonban ezt az ideig-óráig tartó egységet is megbontják. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nézetem szerint Jordáky és Varró kissé szigorú a Helikon törekvései iránt.) 4. A kialakult arcvonalak korszaka: a harmincas évek elejétől a felszabadulásig tartó szakasz. (Jordáky ezen belül két korszakot különböztet meg: az 1940-es bécsi döntéssel, Erdély egy részének Magyarországhoz történő csatolásával új periódust indít. Úgy hiszem azonban, tekintettel az irodalmi fejlődés, a mozgalmak, az irányzatok stb. jellegére és helyzetére, hogy igaza van Varrónak, midőn e két — valóban csak történelmileg elkülönülő — korszakot egyetlen periódusnak mutatja be.) Ebben a korszakban véglegessé válik a polarizáció; még a fiatalok mozgalmai is polarizálódnak a jobboldali reformizmust képviselő Hitel és a baloldali Erdélyi Enciklopédia, Munkás Athenaeum körül. E periodizációs eljárás természetesen vitatható (hiszen Jordáky és Varró periódusai 84
