Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Galambosi László: Esküvő (vers) - Pócsik Dezső: Kövek között (vers)
QjalambóM. Jlász/é ESKÜVŐ Fölhasított galambszárnyak hullnak néma cimbalomba, gyöngy csorog a halálfejből, mellény omlik, száll a szoknya. Ki forgatja fönn a táncot? Ki szaggatja, mint a ráncot? Árnyék épül nyírfalombra, vőlegényre, menyasszonyra. Mos az eső sastoliakat, hoz jég-tömött vánkosokat. Gyermektelen hinta játszik, fejszézzetek roskadásig. Fölhasitott galambszárnyak hullnak néma cimbalomba, gyöngy csorog a halálfejből, mellény omlik, száll a szoknya. ('j)écsik ('Dezső E-H E-« o N o k! ki w í* O ki Kőházak közt kőutak, kőutakon lőkutak, kőkutaknak kő az enyhe, kőálom dermed a szemre. Kőpárkány az ablakon, kővirág a falakon, kő az utca, kő az ember, kihűlt kő a várostenger. Kőnapfény a házakon, kőgondok a vállakon, kő a remény, kő a vágy, kőholnapok lesnek rád. Kő az anya, kő a dajka, kődalokra fakad ajka, kőbölcsőben kőcsecsemő, kőerdőben kőmese nő. Kőszobrok a tereken, kövé-dermedt szerelem didereg a kőpadon: kőbeájult fájdalom. Felettünk kőholló károg: a garaton vér szivárog. 24
