Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - Raffai Sarolta: A kékség még leszáll (vers)

nyílásban lyukszalag jelenik meg, ugrálva elindul. A Gép kattogva üti bele a jeleket, közben furcsa, mély, kongó hang szólal meg, „lefordítja” a lyukszalagra felvett szöveget. Nem hangsúlyoz; a mondatokat élesen határolt szünetekkel választja el egymástól.

„A QX 0110111 BOLYGÓRÓL SZÁRMAZÓ ÉLŐLÉNYEK VIZSGÁLATA BEFEJEZŐDÖTT. IDEGRENDSZERÜK A KISEBB TELJESÍTMÉNYŰ SZÁMÍTÓGÉPEK FELÉPÍTÉSÉHEZ HASONLÓ. ÉLETTANI MŰKÖDÉSÜK HATÁSFOKA ROSSZ. PSZICHOLÓGIAI TULAJDONSÁGAIKAT A NEGATÍV ÖSZTÖNÖK TÚLSÚLYA JELLEMZI. A BOLYGÓ HATMILLIÁRD EGYSÉGNYI IDŐ MÚLVA NAPJÁNAK FELMELEGEDÉSE MIATT ELPUSZTUL. LAKÓI VESZÉLYT NEM JELENTENEK: NÉHÁNY EGYSÉGNYI IDŐN BELÜL KIIRTJÁK EGYMÁST.”

A kattogás fokozatosan erősödik, majd száraz, „kikapcsoló” kattanás hallatszik, a lyukszalag megáll.

RAFFAI SAROLTA: A KÉKSÉG MÉG LESZÁLL

A megszerkesztett napok elforognak árnyak csöndjével: jeltelen sírok.

S az akarat, a gonddal felszított hőköl: a reggel is tegnapot őriz.

Bár hihetném a számok tiszta rendjét grádicson járva foktól új fokig, a tárulkozó forgók sarkait hogy vaksötétben is kitapogatnám.

De szétcibáltan, végletesen élni,

amint állat se bírhat, gép se jár----------tudom, az örök kékség még leszáll és végtelenje majd újra megérint.

Bár most ebek pofáján szájkosárként elhabzó nyálak tűrő váza csak a visszafogott, volt-nincs öntudat; kevés nyugságért lelket is cserélne.

A megszerkesztett napok elforognak csalva, csalatva s úgy kapaszkodom önmagamba, mint szörnyű ártalom, hogy homlokom egyszerre fölemeljem.

8