Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - SZEMLE - Bencze László: Konecsni György †
KO N ECS NI GYÖRGY „Hiányod át jár mint huzat a házon” Kiskunmajsán született 1908 január 23-án. Budapesten halt meg 1970 január 28-án. 1969 december 22-e és 1970 január 23-a között egy teljes hónapot feleségével együtt a kecskeméti művésztelepen töltött. Az ő szavaival: „Életünknek talán legboldogabb időszakát töltöttük ott, reggeltől estig megszakítatlan munkában. Olyan boldogok voltunk, hogy most azon gyanakszom: mi rossz jön majd ezután.” Halála előtti napon mondotta ezeket otthon, ahol születésnapját utólag megköszönteni látogattam meg. Már beteg volt, de a munkáról beszélgettünk, tervekről s következő találkozásunkról. Másnap este már nem élt. Ez a hatvankét évet és öt napot élt férfi nagyszerű ember és nagyszerű művész volt. A nyers, paraszti bölcsesség és kifinomultan komplikált műveltség humorral ragyogtatott ötvözete fogalommá vált életében már s művekké olyan fokon, ami magyarság és európaiság ugyancsak iróniával befuttatott ötvözetét jelentette. Felbonthatatlanul. Művész volt keze és kedélye, esze és szíve által; kézmíves áhítattal és ironikus bölcsességgel. Közhely, hogy a legnagyobb magyar plakátművész; de még kibontásra váró titok — melyet ő szemérmesen rejtegetett magában — mekkora jelenítő művész, olyan terület birtokosaként, mely terület határait szürrealisztikus képi világ, tudományos érdeklődést tükröző film és fotó, tárgyak teremtése és tárgyak lelkének megértése, a teljesen szabad nevelési tervek és otthonokat teremteni tudó környezetalakítás csak halványan sejtetnek, de határozottan ki nem cövekelnek. Emberként szemérmes és gyermekesen csúfolkodni tudó, dolgok lelkét és barátokat, nevelteket számontartó feleségével egy életen át gyönyörű szimbiózist felépítő nagyon ember volt. Közelébe férkőzött barátjaként magam is mindig tanultam és megvilágosultan összejöttem: furcsa felismerésként magam felől is mindig jobban megbizonyosodtam. Olyan szellemi kíváncsiság és tízezernyi szagot megérző-megőrző szimat volt — többek között — tulajdonsága, ami sohasem engedte elfogulttá, egyoldalúvá, saját dogmája rabjává szegényülni. Európa és a világ horizontjába tájoltan szemlélt és értékelt minden hazai jelenséget; arra és erre egyformán érzékeny szemmel és értékelő ösztönnel pillantva. Tán legjobban tudta mindnyájunk közül: mennyire egyre inkább fellazulnak a kötött nemzeti elfogultságok s hogy a termékeny értékek mennyire a kialakuló új és teljes embert szolgálják. Élete utolsó hónapját a termékeny munka finisében töltötte. Talán megérezte ős paraszti szimatával a körötte settenkedő orv halált s bátor gesztussal a munka fényes pajzsát fordította a kikerülhetetlen végzet felé. Gyorsan és szemérmesen távozott. Itt hagyva hiányát, mely — huzat a házon — átjár bennünket iszonyával. Kívánjuk élete legjobb társának, életen át barátjának, árnyául szegődő feleségének: próbáljon erőt és szándékot találni abban, ami együttéltük során át is önként vállalt feladata volt: a Konecsni — életmű megőrzésében és szolgálatában. BENCZE LÁSZLÓ 96
